Fandom

GTA wiki

FANszekció:GTA Under Control

1 764pages on
this wiki
Add New Page
Vitalap0 Share

Ad blocker interference detected!


Wikia is a free-to-use site that makes money from advertising. We have a modified experience for viewers using ad blockers

Wikia is not accessible if you’ve made further modifications. Remove the custom ad blocker rule(s) and the page will load as expected.

FANszekció Történet
Gta uc.jpg
ÍrókNikitaDragovich, NoxiusEnterprise
PublikálóNikitaDragovich
Megjelenési dátumGTA Place
GTA Place
2012. december 27. ---- 2013. április 13.

GTA Wiki

GTA Wiki 2013. január 29.
Letölthető Tartalmak (DLC)Battle of Los Santos DLC
Bonfire of San Fierro DLC
The Tyranny of King James DLC
Főszereplő(k)Henry Platz
Peter O'Brian
John Wales
Benedict Elliot
HelyszínLas Venturas, Tierra Robada, Bone County
Időpont2013 novembere


BevezetőSzerkesztés

A történet egy Henry Platz nevű, átlagos emberről szól, akit kiraboltak és egy Monk nevű maffiózótól vett fel pénzt.

EseményekSzerkesztés

I. Fejezet: RablásSzerkesztés

Henry Platz egy egyszerű Las Venturas-i polgár volt. Harmincnégy éve alatt egyetlen bűncselekményt sem követett el, teljesen hétköznapi ember volt. Középkorú lehetett, de már elkezdett kopaszodni, és egy kicsit meghízott.

Mikor elmúlt tizenegy óra, éppen lefeküdni készült, azonban meghallott valami zajt. Egy zseblámpával felszerelkezve szobapapucsban és egy köntösben indult meg az ajtó felé. Betörtek hozzá, gondolta ijedten. A váratlan vendég véletlenül zajt csaphatott a rablás alatt - villant át az agyán a gondolat.

Henry lassan az ajtó felé futott, majd hirtelen kinyitotta azt, és a lámpát a rabló fejéhez vágta. - Nesze seggfej - kiáltotta ingerülten. A tolvaj nyilvánvalóan megijedt, mivel rögtön az ajtó felé ment, Henry pedig visszatért az előszobába, ahonnan kizavarta a betolakodót. A következő pillanatban egy kicsit megnyugodott, azonban mikor meglátta a széfjét, ami üres volt. Egy pillanat alatt oda rohant. A csalódottság nagyon elkeserítette őt, és szomorúan aludni tért, miközben itatta az egereket.

Másnap reggel úgy kelt fel, mint aki a megoldás után kutat. Később bement a konyhába, ahol elolvasta az újságot, amiben olvasott egy Monk nevű gengszterről, aki kölcsönökkel foglalkozik. Mivel nem volt kockáztatni valója; úgy döntött, hogy felkeresi.

- Jó napot, uram! Én Henry Platz vagyok – kissé megilletődötten mutatkozott be.

- Üdvözlöm, én Monk vagyok. Miben segíthetek önnek? - az utolsó kérdést kissé gúnyosan mondta ki, de Henry ezt hidegen hagytad, mert nagyon boldog volt, hogy egy ilyen emberrel beszélgethet.

- Pénzt szeretnék felvenni öntől – rukkolta elő vele. Monk arcáról nem tűnt el a mosoly.

- Mennyiről lenne szó?

- százezer dollár – bökte ki Henry.

- Rendben, meg fogja kapni a pénzt, de csak egy feltétellel.

- Mi lenne az - már Henry megpróbált óvatosabb lenni.

- Egy politikust kéne megölnie!

- És melyiket? - a kérdés vékony hangon tőrt ki Henryből.

- Ray McGregort, aki a Caligula kaszinóban szokott tartózkodni.

- Értem, de én sajnálatos módon nem értek a lövészethez. - Monk erre megkeményedett.

- Na, jól van, kap egy hetet, hogy megtanuljon!

Monk tényleg nem viccelt. Szavához hűen felkészítette. Megtanította lőni. Mikor készen állt, lelke is megerősödött. Talán ezt érezte Peter is – gondolta, töprengett-, aki mindig arról beszélt, hogy a fegyverek megnyugtatják az idegeket. Igaza volt.

A kaszinó hatalmas volt. Ray szívesen gondolt rá, hiszen itt nyerte a pénzét is, sosem veszített. Majd Ray kilépett az ajtón... Henry elhelyezkedett. Tökéletes helyszínt talált magának: Egy kamion tetején gubbasztott, egy M16-al. Lelkileg és fizikailag is felkészült a merényletre. Amikor a célpont kilépett az ajtón becélozta őt. A lövés eldördült, de nem találta el. Egy rendőrtiszt félrelökte Rayt. A golyó a feje fölé landolt. A hadnagy gyorsan elővette pisztolyát, és visszalőtt. Ray rettegett, de megpróbált eljutni a limuzinjába. A kaszinó biztonságijai szintén fegyverrel jelentek meg, majd rálőttek Henryre. Két jármű indult el. Az egyikben Ray, a másikban Henry ült. Az üldözés közben elnézte a járművet, így elhibázta Rayt, aki meglépett. Mérgében felordította:

- Most hogy a francba öljem meg? Arra gondolt, hogy Monk talán így tervezte... Elvégre az a rendőr nem véletlenül termett ott. A gengszter arra számított, hogy Ray meghal. Így legalább részben nem sikerült a terve. Ingerülten kuporodott le az autó ülésére, és elaludt.

II. Fejezet: A hadnagy kereséseSzerkesztés

Miközben Henry aludt, a telefonja megcsörrent, a hívó Peter O'Brian volt, a keresztapja. Henry fáradtan felemelte a telefont, és beleszólt:

- Halló, ki az – kérdezte Henry.

- Én vagyok, Peter.

- Peter? – Henry meglepődött.

- Fiam, hallottam, hogy mi történt, az egész város erről beszél. Őszintén sajnálom! - mondta Peter.

- Semmi baj, nem a te hibád, hanem azé a Monké.

- Ki az a Monk? – megfontoltan kérdezte.

- Egy maffia vezér, akitől pénzt kértem, mert kiraboltak, de átvágott engem. - De miért nem tőlem kértél? Én bármikor adtam volna. – csodálkozott Peter.

- Hát, hogy is mondjam… Nem jutottál az eszembe.

- Mindegy, most nem ez a lényeg. Figyelj, gyere el a házamba, a Flower Delivery utcában megtalálod, rendben?

- Rendben. – Henry egy kicsit megnyugodott.

- Vigyázz magadra!

- Te is!

Peter letette, Henry pedig elindult a másik házához. Már majdnem odaért, amikor meglátta saját arcképét egy körözési plakáton. Dühösen letépte és eldobta. Egy súlyos kezet érzett a vállán. - Öcsém, álljál csak meg - kissé tájszólású hang volt. Henry óvatosan hátranézett, és egy megtermett, bajszos járőrt látott, mellette a társát.

- Be akar kísérni, biztos úr? - makogta cérnavékony hangon.

- Miért, öcsém? Ekkora bűnért? Még kérdezed? - hangosan nevetni kezdett, társa szintén. Henry éppen elő akarta rántani pisztolyát, amikor a járőr megkomolyodott.

- Nem kísérlek be, öcsém - állította vad mosollyal - ha fölveszed azt a szemetet, amit eldobtál, és kidobod a kukába.

Henry engedelmeskedett nekik, de vigyázott, hogy arcát ne láthassák. A két járőr továbbment, Henry pedig megtörölte izzadó homlokát. Megúszta. Ezután, Henry felhívta Petert, azért hogy jöjjön érte, mert az egész város őt akarja, és nem akar tovább bujkálni. Peter természetesen elindult érte, aki elvitte őt a házához.

- Kösz, hogy értem jöttél – hálálkodott Henry.

- Ez természetes, hogy érted jöttem, hiszen a keresztfiam vagy.

- Amúgy most mitévő legyek? – gondolkodott Henry.

- Hát mondjuk, megkereshetnéd azt a hadnagyot, aki kiadta rád a körözést.

- Arra gondolsz, aki ellökte Rayt?

- Igen, arra.

- De semmit sem tudok róla, azt sem tudok, hogy hol van. – Henry kétségbeesetten kiabált.

- Én viszont tudom, amikor te éppen indultál felém, én addig kutattam utána, és sok mindent megtudtam róla.

- Tényleg? És mit?

- Azt hogy, ő éppen a városházánál tartózkodni.

- Akkor nekem is ott a helyem. – bizakodott Henry.

- Micsoda? Így nem mehetsz oda, felismernek.

- De meg kell őt ölnöm.

- Na, jól van. Beleegyezzek, de csak egy feltétellel.

- Mi lenne az?

- Az, hogy soha többé nem kérsz idegenektől pénzt és, hogy megfogadod a tanácsomat!

- Rendben.

- Nesze, kapsz tőlem egy sörétest és egy golyóállómellényt.

- Köszönöm.

- Leraklak a tanácsházánál, te pedig megölöd ezt a barmot, aztán később én is csatlakozok a küzdelemhez.

- Na, itt is vagyunk, mehetsz fiú, sok sikert!

Peter elment, Henry pedig belépett a házba.

III. Fejezet: Édes a bosszúSzerkesztés

Henry mikor belépett a házba, megkérdezte a recepcióst, hogy nem ismer-e egy bizonyos Carl nevű hadnagyot. A recepciós elmondta, hogy ismeri és a hadnagy mindennap az irodájában szokott dolgozni. Ekkor Henry megkérte őt, hogy vezesse el a rendőrtiszt irodájába; mert egy régi barátja és nagyon szeretne vele találkozni. A nő azonnal elvitte őt Carlhoz.

- Uram, elnézést a zavarásért, de az egyik régi barátja keresi önt.

- Köszönöm, kérem, küldje be. – Meglepve mondta Carl.

- Helló Carl. – Gúnyolódott Henry.

- Ki a franc maga?

- Henry Platz vagyok, azaz ember, akit tegnap meg akart ölni. – mérgelődött Henry.

- Szent jó ég! Jena hívja a biztonságiakat. - Igenis!

- Hé’ állj meg, nem mész sehová! (Henry egy pisztolyt tartott az asszonyra)

- Kérem, ne bántson, nem csináltam semmit. – könyörgött a recepciós. - Pofa be és térdre!

- Nos, Carl, ha elmondja nekem, hogy Monk miért akar engem megölteni, akkor szabadon engedem magát. - Soha! (Carl megnyomta a riasztott és kifutott a hátsó ajtón.)

Henry utána futott és üldözni kezdte őt, Carl beszállt az autójába és menekülni kezdett. Szerencsére, Peter megérkezett az autójával és felszedte Henryt.

- El kell kapnunk ezt a gyökeret! – bizakodott Henry.

- Azon vagyok, a pi**ába, itt vannak a zsernyákok.

- Akkor adunk nekik! – kiáltott Henry.

Henry elővette a sörétesét, majd kihajolt és lőni kezdte a rendőröket. Az üldözés alatt, Henrynek kifogytak a lőszerei, így nem tehetett mást; minthogy elővette a pisztolyát és sikerült neki két embert fejbe lőnie. Ekkor a rendőrautó neki vágódott a többi autónak, így azok felborultak, Henry pedig nevetett egyet. De a jókedv hamar elillant az arcáról, mikor meglátta, hogy egy rendőrhelikopter is a nyomukba van, azonban Henrynek eszébe jutott egy terv, és megkérte Petert, hogy a legközelebbi ugratót használja ki; s miközben ugrat, addig ő kihajol és egy C4-est rádob a helikopterre, bár a terv nem igazán tetszett Peternek, de nem volt veszteni valójuk, ezért hallgatott a fiára. Érdekes módon, hősünknek igaza lett és két legyet ütött egy csapásra, ugyanis az ugratással utolérték Carlt és sikerült ráugornia az autójára.

- Mondd ember, te normális vagy? – Idegesen kérdezte Carl, mikor Henry ráugrott a járműjére.

- Igen! És most meghalsz! (Henry bevágott egy pofont Carlnak, majd elvette a kormányt és leugratott a Bone County egyik hídjáról és a vízbe estek. Carl túlélte az esést és átúszott a Tierra Robada partjára, Henry utána úszott, Peter pedig követte őt a kocsijával. Mikor kiértek a partra, Carl befutott egy házba, ami John Wales-é volt, Henry nem bírt az indulataival, mérgében befutott a házba és verni kezdte Carlt. Carl könyörgött neki, hogy ne bántsa, de Henry meg se hallotta a könyörgését, annyira nagy volt benne a düh. Peter ekkor oda ért, és próbálta fékezni őt. John éppen aludt, mikor felébredt a zajra, elővette a baseballütőjét és rátámadt a hívatlan vendégekre.

- Ti, mi a jó sz*rt csináltok?

- John, te vagy az? Henry meglepődött.

- Henry! Öreg haver, hogy vagy? – John megörült

- Hát, most jobban vagyok.

- Ki ez a fickó?

- Ez egy tetű, egy gengszternek a beépített embere, éppen üldöztük mikor befutott a házadba.

- Fiúk, bocs hogy közbe szólok, de szerintem ki kéne őt faggatni, nem? – Boldogan rukkolt fel Peter.

- Igaz, na, mondd el szépen, hogy mit akar tőlem Monk. – Henry megkomolyodott - Elmondom, csak könyörgök, ne ölj meg.

- Mondd már! – Ideges lett Henry.

- Szóval, Monk egy maffiózó és te mikor elmentél hozzá, akkor rájött, hogy a te apád ölte meg az ő apját, pár évvel ezelőtt. S ezért akar téged megölni, bosszútálin akar, lefizetett engem, hogy a merénylet közben lökjem el Rayt.

- Mennyi pénzt adott?!

- Ötezer dollárt, pont annyi kellett az adósságaim kifizetéséhez.

- Nekem is pont annyi kell, én is adósságokkal tartozok a maffiának. – Nevetett John.

- Ennyi, ez a nagy igazság. – Carl megkönnyebbült.

- Renden, köszönöm, hogy elmondtad, viszont most meghalsz!

Carl nem akart meghalni, ezért elővett a zsebéből egy kést, Henry kicsavarta a kezéből, és hasba szúrta vele.

IV. Fejezet: Monk nyomábanSzerkesztés

Carl halála után, Henry átkutatta a zsebeit és talált egy telefonfelvételt. A felvételből kiderült, hogy Monk találkozót szervez egy maffia családdal. A helyszín a Bayside Marina kikötő volt. – Most elkapjuk. – gondolta magában Henry. Azonban, John felhívta a barátja figyelmét, hogy ő nagy adóságokkal tartozik a maffiának, és ha nem fizeti ki a tartozást, akkor megölik őt. Henry ekkor azt gondolta, hogy előbb segít Johnnak és utána pedig leszámolnak Monkkal. Ekkor, váratlanul megcsörrent Peter telefonja, a hívó egy telefonbetyár volt, aki azzal fenyegetőzött, hogy beköpi a rendőröknek Henryt, mert látta, ahogy megölik Carlt. Peter természetes nem hitt neki, majd letette a telefont.

- Ki volt az? – kérdezte Henry meglepve.

- Csak egy telefonbetyár volt, aki azzal fenyegetőzött, hogy beköp minket a rendőröknek, mert megöltük Carlt. – Peter felnevetett

- Még, jó hogy nem dőltél be neki.

- Ja. Na, mindegy; szerintem tüntessük el a hullát. – Peter megkomolyodott.

- Igaz, jó ötlet!

Henry, John és Peter bedobták a hadnagy holttestét egy közeli folyóba. Majd, John elmondta, hogy a maffia pontban délután kettő órakor érkezik meg az adósságért. Hősünk bólintott egyet, és úgy gondolta, hogy megölik a maffiákat és utána elindulnak a találkozóra.

Nem sokkal ezután, a gengszterek megérkeztek és követelték a pénzt Johntól. - Hé’ John, hol a tartózásod?

- Elnézést Tony, de még nem sikerült összeszednem.

- Akkor megöllek!

- Nem, ha én öllek meg előbb! (John elővett egy AK-47-et és agyonlőtte Tony pofáját.)

Mikor ezt meglátták Tonynak az emberei, azonnal támadni kezdtek. Henry fedezékbe állt; és onnét lőtte az ellenfeleit. A harc alatt, egy váratlan pillanatban, mikor a maffiák nem figyeltek, Henry kihajolt majd lelőtte őket.

- Szép volt, Henry! És köszönöm, hogy megmentetted az életemet.– John hálálkodott.

- Ez csak természetes, hiszen a barátom vagy.

- Fiúk, szerintem takarítsuk el a „szemetet” és verjük agyon ezt a s***fejt.

- Rendben! – Henry felkiáltott.

Miután, megtisztították a terepet, a fiúk beszálltak az autóba és elindultak a kikötő felé. Egyórányi utazás alatt, oda értek és elhelyezkedtek egy motorcsónakban. Ekkor megérkeztek Monkék, akik éppen üzletelni kezdtek.

- Na, végre még több pénzem lesz. – gondolta Monk. Azonban, hamarosan Monk észrevette, hogy éppen egy lövés ment el a feje fölött; és ezáltal befutott a helikopterébe majd menekülni kezdett. Henry nem hagyta meglógni az ellenségét és követte őt a motorcsónakjával. John és Peter eközben lőtték az üldözőket.

- Henry, nem tudjuk elkapni őt, el fog menekülni! – Peter figyelmeztette Henryt.

- Nem érdekel, akkor is elkapom, ha törik, ha szakad!

- Kérlek, fiam ne tedd! – Peter könyörgött.

Henry mérgében elővett egy rakétavetőt és becélozta Monk repülőjét, mindazonáltal a lövés félre ment, így Monk meglépett.

- A francba elcsesztem! - Villant át a gondolat az agyán.

- Henry, nyugodj meg; nincs semmi baj, legközelebb elkapjuk ezt a barmot.

A fiú megnyugodott és hazaindult a barátaival.

V. Fejezet: A csapdaSzerkesztés

A sikertelen üzlet után, Monk hazaért és ingerülten kiszállt a helikopteréből, majd Costohoz ment.

- Costo! Az üzlete meghiúsult! – ordított Monk

- Mi? Micsoda? – csodálkozott Costo

- Jól hallottad! Az a szemét Henry és a barátai voltak.

- De mégis, hogyan történt? – kérdezte Costo

- Mikor éppen átvettem volna a táskát, akkor a fejem fölött elment egy lövés, és az ügyfél a táskával együtt elmenekült.

- Ezért megfizet az a szemét! – Apropó, elfelejtettem neked mondani, hogy nem sokkal az üzleted előtt, felbéreltem egy telefonbetyárt, Giuseppe Northont.

- Giuseppe? Ez most komoly? Egy pizzát béreltél fel? – Monk röhögni kezdett

- Nem, de hogy is, ne arra a pizza reklámra gondolj. Na, térjünk vissza a tárgyra, szóval Giuseppe… (Monk félbeszakította)

- Giuseppe. Belehalok a röhögéstől. – Monkot megint elkapta a röhögőgörcs

- Akkor Northon. Szóval ő felhívta Petert, Henry keresztapját, akit megfenyegetett, hogy beköpi őket a zsaruknak, mert megölték Carlt.

- Igen, és?

- Mikor ezt meghallotta Peter, letette a telefont, azonban Northon lehallgatta a telefonhívást, így megtudta, hogy hol tartózkodnak.

- Igen? És hol? – Monk meglepődött

- A Tierra Robada egyik házánál, ami korábban Mike Torenóé volt, jelenleg most John Wales-é.

- Rendben, akkor ott a helyem! – kiáltott fel Monk.

- Dehogy is, elment az eszed? Van egy jobb ötletem.

- És mi?

- Arra gondoltam, hogy Northon értesíti az embereit és megtámadja Henryéket, aztán a korrupt rendőrtársaink is beavatkoznak a csapdába, és biztos, hogy Henry nem kerül ki élve.

- Ez nem is rossz ötlet, benne vagyok, de mondd meg nekik, hogy élve hozzák ide Henryt, ugyanis én fogom megölni őt!

- Igenis! És aztán én nyerek! – gondolta magában Monk

Eközben Henry, John és Peter hazaérkeztek, és egy tervhez folyamodtak. - Henry most mi tévők legyünk? – kérdezte John

- Nem tudom! – ordított fel Henry

- Fiam, pihenj egy kicsit, holnap minden jobb lesz. – Peter nyugtatta Henryt

- Nem! Amíg ez a szemét meg nem hal!

- Henry kérlek, nyugodj meg, legközelebb elkapjuk.

- Henry, igaza van a keresztapádnak, pihend ki magad és reggel meglátjuk, hogy mitévők leszünk. – John könyörgött

- Na, jól van, de csak azért; mert szépen kérted. – Henry aludni tért.

- Köszönöm John, hogy ráparancsoltál a barátodra.

- Szóra sem érdemes, uram.

- Egyébként, hallottam a piálási szokásaidról, nem akarnál leszokni róluk?

- Nem soha, nekem így a legjobb. – John védte az álláspontját

- Légy szíves próbáld meg, a pia egészségtelen.

- Szerinte ez engem érdekel?

- John, csak most az egyszer, önből egy kedves úriember lenne.

- Fúj! Rendben, de csak most az egyszer.

- Akkor öntsük ki a piákat!

A beszélgetés után, Peter kinyitotta a szekrényt és a hűtőt, amiben John az alkoholt tartotta és elkezdte kiönteni őket, bár nem jó szemmel nézte John, hogy kiönti, de nem tehetett mást, minthogy engedelmeskedett neki. Mikor már Peter elvégezte a "munkát", megérkeztek Monk emberei és Northon. Peter megkérdezte, hogy mit akarnak, azonban ők csak tűzet engedtek, így arra kényszerítették Johnt és Petert, hogy fedezékbe bújjanak a foteleknél.

- A fene egye meg, az asztalon hagytam a fegyvereket. – Peter ideges lett.

- Látod, ha nem a piával foglalkoztál volna, akkor már rég megölhettük volna őket. – John kioktatta őt.

Szerencsére, Henry felkelt a zajok miatt, és elővette a kését, majd észrevétlenül elvágta az egyik embernek a torkát és felvette a fegyvert. Mikor meglátta ezt Northon, azonnal hívta az erősítést, Henry elbújt az egyik fal mögé és onnét lőtte őket. Ekkor megvárta, hogy kifogyjon a lőszereik, és mint a vadállatok lőni kezdett.

Az esemény után, Northon szólt a korrupt hadnagyoknak, akik gránátokat és molotov-koktélokat dobáltak rájuk. Henry felvett két M4-et, amit oda dobott a barátainak, s kiugrott a fedezékből. Az ugrás közben, lelőtt pár ellenfelet és az ajtóhoz futott.

Amikor az egyik gonosztevő előrébb lépett, Henry előrevetődött az ajtóból és lelőtte őket. A harc után, Northon az autójához futott, - mindazonáltal megbotlott egy kőben és elkapták őt -. Northon ugyanazt kapta, mint Carl, őt is agyonverte Henry. A verés közben, véletlenül kicsúszott a száján, hogy őt Costo, Monk egyik barátja bérelte fel, és ő volt az a fickó, aki tegnap szórakozott velük. Peternek már minden világos volt, és megkérte Henryt, hogy kímélje meg az életét, Henry elengedte őt és megmondta neki, hogy ha még egyszer megtámadja őket, akkor szó nélkül megöli őt.

VI. Fejezet: KészülődésSzerkesztés

Northon menekülése után, John ránézett a lángokban állt házára; s könnyeket ejtett, hiszen a koktélok és a gránátok által minden megsemmisült a házban. Henry nyugtatta a barátját, azonban ő nem nyugodott meg; és idegesen ütögette a földet.

- A fenébe, minden odalett! Az egész ház tönkrement, az összes fegyverem elveszett, a pénzem is! – idegeskedett John

- John, őszintén sajnálom, az a gazember megfizet érte! – vigasztalódott Henry

- Megölöm! Megölöm azt a férget! Felgyújtom a házát, az autóját a vízbe eresztem, a pénzét pedig elveszem! – mérgelődött John

- John, egy nap "visszafizetjük" az adóságainkat Monknak, de most talpon kell maradnunk, meglátod, minden jóra fordul. – bíztatta Peter

- Peternek igaza van, hárman megöljük őt, de most el kell mennünk; hisz jönnek a zsaruk, addig egy kis időre megszállunk Peter lakásában, rendben? – komolyodott meg Henry

- Rendben! – kiáltott fel John

Eközben Monk értesült a meghiúsult tervről és Costohoz rohant.

- Costo! Costo! Ezt megint elszúrtuk! – ordított Monk

- Igen, hallottam róla. Az embereim el is mondták, hogy Giuseppe meglógott, és San Fierro felé vette az utat. – szomorkodott Costo

- Az a nyavalyás, áruló! Meg kell halni! – kiabált Monk és nekivágta az íróasztalt a földnek.

- Monk nyugi, szerintem ne vele foglalkozunk, hiszen Henry és a haverjai tehetnek erről.

- Igaz, de akkor is kinyírom mindegyiket! – Egy kis mosoly derült Monk arcára.

- Egyébként van egy új tervem!

- Jaj, kérlek, kímélj. Nem akarok még egy ilyen "jó" ötletet. – könyörgött Monk

- Ez most biztos, hogy sikerülni fog. – elmosolyodott Costo

- Na, jól van, mond, hogy mi az a briliáns terved. – fintorgott Monk

- Szóval, éppen az egyik emberem figyeli Henryéket, miközben Las Venturas felé tartanak, ő követi őket; s információkat gyűjt.

- Bravó, és megtudott valamit róluk? – kérdezte Monk

- Igen, azt hogy éppen most érkeztek meg Peter házához.

- Értem, folytassátok, talán ezt most nem cseszik el. – vidámodott meg Monk

- Uram, nem ide tartozik, de megkérdezhetem, hogy ön milyen kapcsolatban állt az idősebb Henry Platzzal? – kérdezősködött Costo

- Henry egy idióta barom volt. Legyőzött engemet… – és bosszút esküdtem, bár sohasem jártam el a bosszúm szerint, egyszerűen Henry előnyben volt.

- Legyőzte Önt? Ez hogy lehet? – lepődött meg Costo

- Hát ez most elég hosszú, de ha akarod, akkor elmesélhetem. – Szóval, 2009 nyarán, az apámmal kifigyeltük Henryt. Ő éppen az albániai maffiával üzletelt. Mikor ezt meglátta az apám, azonnal gondolkodás nélkül megtámadta őket. Láttam, ahogyan megölték őt, az öreg Henry többször is megkéselte az apámat, ő kifeküdt, engem pedig megvertek. Henry gúnyosan mondta, hogy nem ölhetek meg egy gyereket. Viszont erre makacsul azt válaszoltam, hogy nem vagyok gyerek; Henry pedig nevetett, mint az őrültek. Apám csak könyörgött, hogy ne bántson, Henry mérgében elővett egy pisztolyt és fejbe lőtte őt, ekkor megeredt rajtam a könny, és sírtam; mint a kisgyerekek, pedig akkor 32 éves voltam, de mégis gyáva voltam megmenteni az apám életét.

- Őszintén sajnálom, és utána mi történt?

- Nem sokkal ezután, egy idegen férfi megmentette az életemet, azáltal, hogy leütötte Henryt, engem pedig elvitt egy menedékre, ahol segített nekem talpra állni – Monk arcát könnycseppek borították el.

- Főnők, esküszöm, hogy ezért megfizet az a tetű. – kiáltott fel Costo

- Köszönöm Costo, te vagy a legjobb barátom, ha te nem lennél, akkor én sohasem jutottam el volna idáig – Monk megtörölte a szemét

- Ön is a legjobb barátom, Monk tudom, hogy nem igazán fogja önt érdekelni, azonban el kell mondanom, hogy velem is hasonló dolog történt.

- Tényleg? – Monk nagyon meglepődött

- Igen, én éppen próbáltam pénzt szerezni a fiamnak, mert gyereke született, és nem volt elég pénzük, ezért loptam, csaltam és gyilkoltam. Még a mai napig is bánom ezeket, de az unokám mindennél fontosabb volt, de mikor éppen megvolt a pénz a tartozásokra, akkor éppen elraboltak engemet, és egy kihalt helyen találtam magamat. A vén Henry volt az, és kiabált velem, mert megöltem a feleségét, de véletlen volt, véletlenül lelőttem őt.

- Ekkor mi történt? – kíváncsi lett Monk

- Ez elég érdekes volt, egy fekete ruhás, kapucnis öregember lépett be, és pisztolyt szegezett Henryre, majd agyon verte őt és elvitt engemet a házába. A férfi nem kérdezett semmit, pénzt adott nekem, és kifizette az adóságokat, aztán elbúcsúzott tőlem, és soha többé nem láttam.

- Hogyan hívták?

- Valamiféle Rodrigo volt, Rodrigo… Beccer, áhh nem valami hasonló… - gondolkodott Costo

- Rodrigo Burner, igaz?

- Igen, ő.

- Ismertem őt, ő az alvilág ura, veszélyes ember, a Chicagói Maffia és a Ballasoknak az egyik vezetője volt. – Costo köszönöm, hogy elmesélted, megígérem, megöljük ezeket a gazembereket, és miénk lesz egész San Andreas, és újra láthatod az unokádat! - Nagyon hálás vagyok Önnek, Monk.

- Ahogy én is. Mindegy én lefekszek, és bocs, hogy felborítottam az asztalodat, jó éjt. – Monk szeméből öröm és büszkeség látszódott.

Egy kicsit később, Peter, John és Henry megérkeztek Peter lakásába; mikor beléptek a házba egy kövér ürge, egy szál gatyában lépett ki Peter szobájából. A fickó nagyon megörült és Peter bemutatta a fiúknak.

- Srácok, ő itt a haverom Benedict Elliot. – büszkélkedett Peter

- Peter, most komolyan, te homoszexuális vagy? – kacagott John

- Nem, dehogy is, Benedict éppen pornót nézet, és azért foltos a gatyája, mert ki… - Henry félbeszakította

- Hallod, ki nem mondd! Undorító – Henry kifutott a WC-be hányni.

- Amúgy, Benedict hoztunk neked sajtburgert a Burger Shotból.

- Kösz Peter.

- Egyébként John, te most nem vagy szomorú a villád miatt?

- Dehogyisnem, megyek, iszok pár sört, addig is gyászolom a házamat.

- Te most hülye vagy? – grimaszolt Benedict

- Mi van dagadék? Kell pár pofon? – keménykedett John

- Skacok ne most! Ennél fontosabb dolgaink is vannak, Elliot menj vissza, nézd a pornót, és az ágyamból pedig azonnal szállj ki, addig mi megbeszéljük a teendőket Johnnal.

- Rendben, de akkor is szétverlek! – okoskodni kezdett Elliot

- Igen? – John bevágott egy pofont Elliotnak, majd kidobta őt az ablakon. – Nesze seggfej!

- Normális vagy? Nézd meg mit tettél?! Kidobtad őt az ablakon és beleesett a kukába! - az idős férfi egy pillanat alatt hangnemet váltott - Zsír volt, haver – röhögött Peter

- Látod, Benedict Arnold utánzat? Így jár az, aki szórakozik a város legnagyobb alkoholistájával! – szólt be neki John

- Ezért még meghalsz, hallod!

Benedict kiszállt a kukából, és miközben befelé indult, észrevette, hogy egy ember figyeli őket, mikor ezt meglátta azonnal befutott a házba, és jelentette a hírt Peternek.

- Peter! Peter! Valaki figyel minket, és egy géppisztoly van nála. – sikoltozott Benedict

- A francba ez Monk emberei! Henry, John készüljetek a harcra, úgy látom, társaságunk lesz.

Peter megkomolyodottan elővett egy sörétest a kanapéból és fedezékbe állt a többiekkel együtt. Azonban Monknak a kémei meghallották a sikoltozást, és füstgránátokat dobáltak a házba. Henry Peterrel együtt egy M4-el kivetődtek a ház ajtajából és sikerült pár ellenfelet lelőniük, John és Benedict pedig a hátsókijáratón menekültek. A menekülés közben, Benedict megbotlott egy kőben és elesett, John bosszúvágya miatt, nekibilincselte őt a hátsó ajtónak, és a férfi kérte őt, hogy eressze el, azonban John nem hallgatott rá, és otthagyta. Henryék szépen megtisztították a területet, és beszálltak az autóba, ekkor John felszállt egy motorra és követte a bajtársait. Benedict az utolsó pillanatban, próbálta magát eloldozni, azonban késő volt és elkapták őt.

Nem sokkal ezután, egy üldözésbe keveredtek a hőseink, Johnt üldözőbe vette egy motoros banda, mert ellopott tőlük egy motort. A gonosztevők baseball ütővel próbálták leütni Johnt, azonban John egy uzival lőni kezdte őket. A bandavezető is megérkezett, aki már a kereszteződésnél várta a tolvajt, a fiú nem hátrált meg és egy ugratóval kikerülte őket, s sikeresen megmenekült tőlük. Ekkor Petert és Henryt Monk csatlósai kezdték el üldözni, akik Molotov-koktélokat dobáltak a célpontjuk autójára; így Henry alig tudott vezetni, és kénytelen volt átadni a kormányt Peternek, ő pedig átszállt a hátsó ülésre, ahol lőni kezdte őket. Az üldözés alatt, Henry észrevett pár robbanóanyagot, amiket pár másodperc alatt felrobbantott, így sok üldöző meghalt. Az utolsó követőnek sikerült ráugornia a csomagtartóra és onnét betörte az ablakot és megtámadta Henryt. Peternek eszébe jutott egy elég vicces terv, mégpedig át akarta ugratni a The Mako Span hidat. A támadó Henryre figyelt, így Peter átugratta a hidat, s az ugratás közben mind a ketten kiugortak az autóból, az ellenség a járművel együtt nekicsapódott egy benzinkútnak, ami azonnal felrobbant.

Henry és Peter kiúsztak a Montgomery falu partjára, ahol egy kis időre megpihentek és várták Johnt. Eközben megérkezett John, aki elmesélte a fiúknak a történteket.

- Henry, Peter itt vagyok.

- John, hol van Benedict? – kérdezte aggódóan Peter

- Sajnos, a bosszúvágyam miatt, odabilincseltem egy ajtóhoz, s így ott ragadt, az is lehet, hogy megölték őt! – bánkódott John

- Te idióta, ilyen hülyeségért? A legjobb haverom volt, de te elvetted tőlem – Peter kiabált Johnnal

- Figyelj, ne haragudj, nem hiszem, hogy meghalt; lehet, hogy csak most kérdezik ki, holnap odamegyünk és megmentjük, rendben? – John próbált nyugodt maradni

- Oké, de ezért haragszok rád.

- Na, akkor szerintem pihenjünk meg abban a kis megszállóban, aztán reggel mindent megbeszélünk. – Henryék aludni tértek egy szállóban.

VII. Fejezet: BosszúSzerkesztés

Másnap reggel, a nap sugarai bevilágítottak a három jó barát szobájának az ablakába. Peter korán kelt és kinézett a gyönyörű tájra, ahol jobban szemügyre vette a vidám falusi embereket. – Milyen jó lehet egy kis faluban élni, ahol nincsen szmog és semmi veszedelem – gondolta magában a lelkipásztor. Azonban mikor meglátta Johnt, azonnal elővette a fegyverét és kirohant a szobából, John pedig érezte, hogy Peter eléggé mérges rá, és nem akar szóba állni vele Benedict miatt. Ez idő alatt Henry unalmában elkezdte nézni a The Underbelly Of Paradise-t, melynek egy FIB ügynök, Dave Norton volt a házigazdája Steve Haines halála után.

Mikor Peter éppen leült egy padra, észrevett egy kisfiút, aki pityergett, s ennek fényében, a lelkiismeretes ember odalépett hozzá és megkérdezte a sráctól, hogy mi bántja.

- Szia, kisember. - köszönt illedelmesen az idősödő férfi - megkérdezhetem, hogy mi baj van? – kérdezte kíváncsian Peter

- Jó napot, bácsi. - várt egy kicsit - Nagyon szomorú vagyok… – a gyermek csak sírt tovább

- De mégis mi történt? - kérdezősködött meglepődve

- Az a csún’a apó elvette a nyalókámat. – a fiú kacagni kezdett, miközben rámutatott a tettesre, aki egy piros trikót és egy olajzöld nadrágot viselt.

- Hát, akkor visszaszerzem neked. - jelentette ki vigasztalódóan

Mikor Peter odalépett, megkérdezte a férfit, hogy mégis mit képzelt magáról, mivelhogy zaklatott egy gyermeket, azonban, mikor megfordult a rejtélyes fickó, Petert majdnem a szívroham vitte el, mivelhogy valójában Monk volt az, aki álcázta magát. Eközben, Peter megpróbált elfutni, noha hátulról leütötte egy pasas.

Pár perccel később, Henryék már gyanakodni kezdtek, hogy Peter hová tűnhetett, így John úgy gondolta, hogy megkeresi őt, azonban mikor a keresésére indultak, a földön figyelmesek lettek egy cédulára, amelyben az állt:

"A barátotokat elraboltam, gyertek el Peter korábbi házába, ahol Benedictet és Peter tartom fogva, ha nem jöttök 1 órán belül, akkor végzek mind a kettővel, - Monk."

A levél elolvasása után, John és Henry visszafutott a házba, ahol felvették a fegyvereiket, s megindultak Las Venturasba egy szürke Oracle társaságával, melyet útközben loptak el egy sofőrtől.

- Ez a szemét tetű, megölöm! – mérgelődött Henry

- Amúgy, akkor Benedict életben van, hiszen említette őt Monk, igaz? - kíváncsiskodott a kétségbeesett barát

- Igen, de ha nem sietünk, nem lesz sokáig életben! – kiáltott fel Henry

- Henry, figyelj. - vett egy nagy levegőt - Szerinted Peter mérges rám? - informálódott, midőn ráharapott az ajkára

- Honnét tudjam, nem látok bele a gondolataiba. – Henry próbálta lekaparintani Johnt

- Henry tudom, hogy ideges vagy, de lelkiismeret furdalásom van Peter és Benedict miatt. – bánkódott John

- Még jó hogy ideges vagyok, hiszen ő a keresztapám, és tisztelem őt. - védte az álláspontját

Ekkor Henryék pont megérkeztek Peter otthonába, ahol az őrök át akarták kutatni a zsebeiket. John nem igen akart beleegyezni, hogy elvegyék a puskájukat, de a barátaiért cserébe mindkét főhős átadta a karabélyait. Ezután bekísérték őket a lakásba, és a konyhához vezették a fiúkat, meglepő módon a konyhában nem volt senki, ennek eredményeként Henry gyanakodni kezdett.

- Hogyhogy nincsenek itt a bajtársaink? – lepődött meg Henry Henry

- Közöd? Majd Monk megadja rá a választ! – felelte mérgesen az egyik ürge

Mindazonáltal Henry rájött, hogy Monk nincs a helyszínen, és hogy ez egy csapda, ezért megfordult és elvette az egyik gonosztevő pisztolyát, akit menten le is lőtt. – Nesze te seggfej! – kiáltotta Henry

Mikor ezt meglátta a többi gengszter, azonnal megtámadták egy M4-el a két támadót. John nem futamodott meg és a barátjával együtt szobáról-szobára tisztították meg a helyszínt. A küzdelem vége felé, John és Henry felfutottak az emeletre, ahol próbáltak nyomokat keresni, és szerencsére egy haldokló maffiózó feküdt a földön, akit kifaggattak.

- Mit akarnak? – szomorúan és egyhangúan regélt az ismeretlen krapek

- Mondja el, hogy hol van Benedict és Peter! – felordította John

- Nem… tudom… - dadogott

- Gondolkozzon már! Nem mondtak magának semmit? Egy házcímet vagy egy várost, vagy valamit? – bizakodott Henry

- Hát, valami nagy katonai bázisról beszéltek, körzet… 96-os volt…

- A 69-es körzet. – vágta rá a választ John

- Az - nyögte ki, mialatt egy váratlan pillanatban meghalt

- Henry, szerintem menjünk és hatoljunk be ebbe az erődbe.

- Benne vagyok John, mentsük meg őket!

A beszélgetés közben erősítés érkezett és üldözőbe vették őket, Henry Johnnal együtt kiugrottak az ablakon és beszálltak az autójukba. John elindította a járgányt és átnyújtott egy AK-47-et Henrynek, mondván, hogy ölje meg az üldözőket. – Te jó ég, már megint nekem kell lőnöm! – gondolta magában a fiú

Henry hátrabújt a hátsó ülésre, ahonnét kilőtte egy fekete Washingtonnak a kerekét, amely nekicsapódott a többinek, ám ennyivel még nem sikerült megmenekülniük, ugyanis előröl és hátulról is bekerítették őket, így nem volt hová menekülniük, azonban John megkérte a haverját, hogy bukjon le, hisz átmegy az ellenfeleken. Ez az ötlet nem igazán sikeredett úgy, ahogyan eltervezték, tudniillik, mikor próbáltak átvágódni az akadályokon, véletlenül egy szögesdrót kilyukasztotta a kerekeket, az autó pedig egy nagy kanyarban lesodródott az úttestről és vízbe esett. Ezt követően próbáltak kiúszni a partra, viszont nem tudtak, mert a hídról lövöldöztek Henryre és Johnra. Henry Johnnal együtt visszaúszott a félig elsüllyedt személygépkocsiba, ahol egy tervhez folyamodtak. Henrynek eszébe jutott egy ötlet, mégpedig, hogy Johnnak a guminőjére felhúzzák John mellényét, és egy zseblámpát raknak rá, majd elindítják, s így biztos, hogy nem rájuk fognak figyelni és kiúszhatnak a szárazföldre. A terv végiggondolása után a terv sikerült és sikeresen elmenekültek.

Kicsit később, John leült egy padra, mert már nem bírta tovább a tempót, Henry is csatlakozott hozzá, és beszélgetni kezdtek.

- Hát ez kemény menet volt – eszmélt fel fáradtan John

- Eléggé, és még meg kell mentenünk a társainkat. – fabulázta Henry lihegve

- Amúgy, hogyan jutott eszedbe ez a guminős ötlet? – tudakozott John

- Hát, ezt még apámtól tanultam, ő is ilyen helyzetbe keveredett egyszer.

- Értem, várj ki ez az ember? – gondolkodott, megzavarva ezzel a társalgást.

- John Wales! - harsogott - Hogy vagy, öreg barátom? – egy titokzatos öreg katona odasétált Johnhoz, ki egy katonai egyenruhát viselt és egy barna kalapot.

- George tábornok, már vagy 10 éve nem láttam, és köszönöm éppen egy akcióban voltam a barátommal, Henryvel. – manifesztálta büszkén

- És mégis miféle akcióban volt részetek, talán piát loptatok, mint John 10 éve a katonaságnál? – felnevetett az öreg

- Nem, nem. Hosszú lesz, de elmesélem – kezdett bele a mondókába John, melyet 5 perc elteltével sikeresen megértetett az öregúrral, aki tátott szájjal hallgatta végig a történteket, és felajánlotta, hogy segít nekik megtalálni a csapattársukat.

- Srácok, ilyent még az életemben nem hallottam, ez eszméletlen, segítek nektek, s mondjátok csak, ez a Monk hová vitte Peteréket? – vidámodott meg George

- A 69-es körzetbe, pár kilométerre található innét. – szólalt meg Henry.

- Jesszus, éppen annak a tábornak vagyok az új parancsnoka, és most akartam oda indulni. – csodálkozott el a katona.

- Hupsz, de akkor is meg kell támadnunk a táborodat. – hitette John.

- Na jó, legyen. - egyezett bele - Beöltöztetlek titeket katonának, és észrevétlenül belopózunk oda, de előbb bemutatom nektek az egykori pilótámat, a kanadia Trevor Philipset, aki reményeim szerint hozni fog nekünk egy kis hideg Pißwassert.

- Máris, főnök. – pattant fel a helyéről Trevor, aki egy V nyakú fehér pólót és egy koszos farmernadrágot hordott.

- Kérlek, foglalj helyet, Trevor. – kérte a tábornok, miután átnyújtotta az illetőknek a sört.

- Na szóval, Trevor segítenünk kell ezeknek a srácoknak, nagyon jó fejek, és John korábban a társam is volt.

- Zsír, és miben kéne segítenünk? – Trevor nevetett gonoszosan, valószínűleg azért, mert titokban John féltestvére.

- Meg kéne támadnunk a 69-es körzetet. – komolyodott meg Henry.

- Cool, mehetünk is. - állt fel a szekértől - Gyorsan a vadászgépbe és vegyétek fel a katonai cuccokat is.

Mind a négyen felvették a felszereléseket és beszálltak Trevor vadászgépébe, amely 1 perccel később meg is érkezett a katonai bázisra, amelyet Monk emberei és a Merryweather Security őrzött. Mialatt megpróbálták volna feltérképezni a terepet, megtámadta őket egy ellenséges Hydra. Trevor csak röhögött, mint az őrültek, és le-föl repült a Hydrával, a többieket pedig a hányinger keringette. Miközben Trevor teljesen megbolondult, egy gombnyomással becélozta a repülőt és felrobbantotta, azonban egy rakéta eltalálta a repcsi szárnyát, így kényszerleszállást hajtottak végre, azáltal, hogy mind a négyen ejtőernyővel kiugrottak a gépből. Az ugrás után beléptek a körzetbe, ámde nem engedték be őket, mert Monk megparancsolta, hogy ő az új tábornok és semmiképpen sem engedhetnek be idegeneket. Mikor ezt meghallotta az iszákos George, előrántott a zsebéből egy speciális modern fegyvert, egy lézerpisztolyt, amellyen agyonlőtte a Monk őreit és a Merryweather tagjait, illetve a kerítéseket is, ezáltal bejutottak az erődítménybe.

- Te ezt honnét szerezted? – hökkent meg a középkorú Henry

- Ezt egy tudós készítette nekem.

- De ilyen nem létezik. – okoskodott lekicsinylően

- 2013-ban vagyunk, már létezik, na de irány az alagút! – George kilőtte a földalatti átjárót, s bejutottak a körzet titkos részébe.

Az átjáró teljesen üres volt, egy lélek sem járt arra, a tábornoknak gyanús lett valami, ám később ránézett az egyik DNS gépre, amiből hiányzott az egyik titkos alien molekula, ekkor már tudta, hogy a molekulát valaki felhasználta, és belőle már alien lett. Henry vicces kedvében arra gondolt, hogy lehet, hogy Monk fogyasztotta el a molekulát, azonban a falra festette az ördögöt, mivel Monk odajött hozzájuk fegyveres őrök kíséretével, akik egy székre ültettél Petert és Benedictet. Monk pedig kiröhögte Georgeot, merthogy a parancsnok azt állította, hogyha megissza Monk a titkos DNS-t, akkor valamiféle lény lesz belőle. A dilis gazember hosszas nevetések közepette elszürcsölte a mérget, amelynek köszönhetően fingani kellett, s mindenki röhögőgörcsöt kapott a látványtól még maga Trevor is. Georgeot noha felbosszantotta a tény, hogy nem történt semmi, és beismerte, hogy ez csak hashajtó volt. Monk arcát teljesen elöntötte a rémület, ily módon hasmenése keletkezett és elront WC-re. Ez idő tájt a csapat megsemmisítette a jelenlévőket, valamint kiszabadították a társaikat.

- Henry hála az égnek, azt hittem, hogy soha többé nem látlak. – könnyebbült meg Peter

- Én mondtam, hogy visszajövők érted, viszont… - Peter félbeszakította

- Sajnos, túl későn értettek ide, mert, amikor ti még nem is voltatok itt, minket Monk kikérdezett, azonban nem válaszoltunk, ennek eredményeképpen Monk kiherélte Benedictet. – Peter felnevetett

- Ez komoly? – Henry, mindazonáltal nem nevetett és tisztelettudóan viselkedett

- Szerintem nem az, kiheréltek, mint egy kutyát, soha sem lesz gyerekem. – sírta el magát a hájpacni

- Amúgy se lett volna. – szólt bele John szarkasztikusan

- Te szemét, ezért meghalsz! – kiáltott fel Benedict

- Hát, akkor csak Monk maradt vissza, igaz? – John utalt Monkra

- Szerintem hadd sz*rjon, majd máskor megöljük, amúgy is fáradt vagyok... – Henry elindult a kijárat felé

- Várjatok már, romboljuk szét ezt az épületet, és gyújtsunk fel mindent. – Trevor vagánykodni kezdett

Pár szó sem kellett, mindenki kitépte a bútorokat, ajtókat, szekrényeket, és Henry pedig hagyott egy üzenetet Monknak, majd körbelocsolta az egész kócerájt egy piros marmonkannával és felgyújtotta. Mikor Monk kijött a WC-ről, mérgesen rikácsolta Henry nevét és visszaindult Las Venturasba.

Henry nem utolsó sorban ellopta Monk Turismoját, amit a vízbe eresztett búcsúajándéknak.

A Wikia-hálózat

Véletlen wiki