| FANszekció Történet | |
|---|---|
 | |
| Írók | Krisz9601 |
| Publikáló | Krisz9601 |
| Megjelenési dátum | GTA Wiki 2013. november 11. |
| Főszereplő | |
| Főszerepben |
|
| Helyszín | |
| Időpont | 2030 |
Prológus
A regény 2030-ban, huszonkét évvel a Grand Theft Auto IV eseményei után játszódik Liberty Cityben. Főhőse Niko Bellic és Kate McReary gyermeke, Ifj. Niko Bellic. A Bellic család porontya apjához, nagyapjához és nagybátyjaihoz hasonlóan bűnözői életet folytat a McReary bűnügyi család tagjaként.
A McReary és az Ancelotti bűnügyi család közt még mindig dúl a háború, sőt a harc még inkább kiélesedni látszik, mint két évtizeddel korábban. Az öreg Giovanni Ancelotti, és lánya, Gracie elszántan harcol a "Packie" által vezetett írek ellen, miközben a bátyja, Gerald a börtönben éli mindennapjait. Ezúttal a harchoz csatlakozik Packie és Gerry unokaöccse, a huszonegy esztendős Niko is. A bajokat viszont tetézi, hogy időközben a város utolsó orosz bűnügyi szindikátusa, a Petrovic Maffia támogatja az Ancelottikat, akiket a rettegett orosz gengszter Kenny Petrovic vezet, aki kifejezetten a Bellic család egyik nagy ellensége, mivel a család feje 2008-ban megölte Kenny fiát, Lennyt.
Szereplőgárda
Ismert színészek és karakterek
Megjegyzés: Johnny Ancelotti karakterének megreformálóját egyenlőre még nem hozták nyilvánosságra, továbbá azt sem lehet tudni, hogy Brian Hamilton, Gordon Sargent, Mikhail Bakunyin, Edward Johnson, és Reamann Connolly karakterét ki játssza.
Halálozások
- Freddy Williams: Freddy életét veszti egy autóbalesetben, miközben menekülnek Nikóval, Ebony-val és Thomas-szal a rendőrök elől.
- Johnny Ancelotti: Niko megöli őt egy késsel a McReary házban, mert megpróbálta megölni az egész családját a nagyanyja születésnapi ünnepsége alatt.
- Edmondo Bianchi: Niko megöli őt, mert megpróbálta megölni a Bellic család egyik barátját, Little Jacobot.
- Kenny Petrovic: Niko megölte őt, hogy kiirtsa az orosz maffiát a városból.
- Brian Hamilton: Brian-t ismeretlen ancelotti gengszterek ölték meg, miközben segített a McReary családnak megmentenie Niko szüleit.
- Mikhail Bakunyin: Francis felrobbantotta a kocsiját, mert megpróbált elmenekülni.
- Gracie Ancelotti: Niko ölte meg, hogy elpusztítsa az Ancelotti bűnügyi családot.
- Giovanni Ancelotti: Niko ölte meg, hogy elpusztítsa az Ancelotti bűnügyi családot.
Szereplők
Főszereplő
 |
A börtönlátogatás és ancelotti mészárlás - Bónusz Fejezet Ifjabbik Niko Bellic a Bellic család legifjabb tagja és a trilógia főszereplője. Niko egy huszonegy éves, barátságos férfi, aki bűnügyi életet folytat a McReary család tagjaként, melyet bácsikája, Patrick McReary vezet. Édesanyja Kate Bellic, apja a Grand Theft Auto IV főszereplője, Idősebbik Niko Bellic. Niko kötelességének érzi, hogy felvegye a küzdelmet a család főellenségével az Ancelotti családdal, akikkel évtizedek óta háborúban állnak. Így a fiúnak vállalnia kell a veszélyes feladatokat és küldetéseket annak érdekében, hogy megvédje imádott családját és leszámoljon az olaszokkal, köztük az ellenséges Gracie Ancelottival, valamint az öreg Donnal, magával Giovannival. |
|---|
Főellenségek
 |
Találkozás Gracie Ancelottival és az árulása - Szüleinek elrablása, a végső leszámolás az ancelottikkal Gracie Ancelotti egy idősödő nő, aki Giovanni Ancelotti lánya, valamint az Ancelotti maffiacsalád főnökhelyettese, mivel az apja már 100 éves, ezért gyakran ő képviseli a családot a Bizottság ülésein. Érdemes tudni, hogy ő a "játék" főellensége, ugyanis több munkát is fog adni Nikónak a történet során, aminek eredményeként csapdába csalja őt és megakarja öletni főhősünket, ámde a végső harcban Nikó bosszút áll rajta azáltal, hogy megöli a nőt. Gracie és apja halála az Ancelotti család kipusztulását is jelentette. |
|---|
 |
Szüleinek elrablása, a végső leszámolás az ancelottikkal Giovanni Ancelotti a 100 éves öreg vezetője a Liberty Cityben lévő leggyengébb maffia bűnszervezetnek, az Ancelotti bűnözési családnak, akik még mindig véres harcot vívnak a McReary bűnszervezettel. Ő Gracie Ancelotti apja, aki egyben a jobb keze is, mivel az öregsége miatt már mindent a lányára bíz, ha a család ügyeiről van szó. A történet végén megparancsolja lányának, hogy rabolja el Niko szüleit. Ez az esemény a végső harchoz vezet a két család között, és végül a harc eredményeként az öreg Giovannit kivégezték, míg Gracie-t Niko ölte meg. A haláluk az Ancelotti család megszűnését jelentette. Érdemes tudni, hogy ő a játék másodlagos főellensége. |
|---|
 |
Fogságban Kenny Petrovic karmaiban és a felmentő sereg Kenny Petrovic a híres orosz és rettegett maffiafőnök Liberty Cityben. Kenny célja, hogy végezzen fia gyilkosával, Niko Belliccel és annak fiával. |
|---|
Központi és támogató karakterek
 |
A börtönlátogatás és ancelotti mészárlás - Szüleinek elrablása, a végső leszámolás az ancelottikkal Niko Bellic az ifjú Niko édesapja, illetve Kate Bellic férje, valamint a Grand Theft Auto IV főszereplője, illetve egy támogató karakter a The Lost and Damnedban és a The Ballad of Gay Tonyban. Niko próbálja óvni a fiát a bűnözői élettől, ámde sokszor együtt harcolnak és kiállnak egymásért. A történet során a fiát elrabolta egy orosz gengszter, mivel 2008-ban meggyilkolta a fiát, viszont apja megmentette az ifjon életét. Viszont ezt követően Nikót és nejét elrabolták az Ancelottik tagjai, ami a végső harcot jelentette a két rivális család között. Végül a család megnyerte a háborút és kipusztították a maffiacsaládot, illetve a legény megmentette szülei életét. |
|---|
 |
A börtönlátogatás és ancelotti mészárlás - Szüleinek elrablása, a végső leszámolás az ancelottikkal Kate Bellic a McReary család legfiatalabb gyermeke, és Niko Bellic barátnője, majd felesége és Ifjabbik Niko Bellic édesanyja, aki megpróbálja letiltani a fiát a bűnügyi életről, sikertelenül. Gyakran meglátogatja az idős anyját. A sztori végén elrabolták őt a rivális Ancelotti család tagjai, de a fia megmentette őt és az apját a gengszterektől. |
|---|
 |
Családi összejövetel és az ancelottik támadása - Bónusz Fejezet Patrick McReary egy ír gengszter és tagja a McReary bűnügyi családnak, amelynek ő a vezető, amíg Gerald a sitten volt. Illetve Ifjabbik Niko egyik nagybácsikája, akivel számos lopást és rablást szoktak együtt végrehajtani. A történet során Packie elszántan harcol az Ancelotti család ellen, egészen Gracie és Giovanni haláláig. Packie emellett gyakran utazik Los Santosba, hogy különböző ügyleteket bonyolítson le ott. Patrick egyik jó barátja Reamann Connolly, aki szintén tagja az ír maffiának. |
|---|
 |
A börtönlátogatás és ancelotti mészárlás - Szüleinek elrablása, a végső leszámolás az ancelottikkal Gerald McReary a börtönben lévő, 57 éves vezetője a McReary maffiának, amelyet az öccsével együtt vezet. Gerald célja, hogy elpusztítsa az Ancelotti családot. Ő Ifjabbik Niko Bellic egyik nagybátyja, aki általában Ancelotti maffiózók megölésével bízza meg unokaöccsét. Miután kiengedték a börtönből, elszántan harcol az Ancelotti család ellen. Végül több mint harmincévnyi küzdelem és harc után bandája győzedelmeskedik a rivális banda felett. |
|---|
 |
Bankrablás és beszélgetés Francis nagybácsival - Szüleinek elrablása, a végső leszámolás az ancelottikkal Francis McReary 67 éves létére még mindig egy korrupt rendőrtiszt az LCPD-nél, de hamarosan a nyugdíjba menést tervezi. Ő a legidősebb gyermek a McReary családban, és szintén a főhősünk egyik nagybátyja, aki gyakran kihúzza a bajból Nikót. Erre jó példa az, amikor Niko kirabolt egy bankot Liberty Cityben és Francis észreveszi őt, majd elmondja neki, hogy egy kis ideig rejtőzzön el. Annak ellenére, hogy nem tagja a testvérei által vezetett bűnszervezetnek, segít nekik az Ancelotti család ellen harcolni. |
|---|
 |
Családi összejövetel és az ancelottik támadása - Szüleinek elrablása, a végső leszámolás az ancelottikkal Maureen McReary a McReary testvérek 95 éves édesanyja, és a főhősünk nagyanyja. A játék során lányával együtt próbálja letiltani egyetlen unokáját a bűnügyi életről, de kísérletei kudarcnak bizonyultak. Maureen egy nagyon öreg, kedves hölgy, aki szeretné összetartani a családját. |
|---|
 |
Bankrablás és beszélgetés Francis nagybácsival Thomas Nelson Niko egyik barátja és rablótársa, aki segít kirabolni Liberty City bankját Ebonyval és Freddyvel együtt. |
|---|
 |
Bankrablás és beszélgetés Francis nagybácsival Freddy Williams egy fiatal, elhízott fiú és Niko barátja. Freddy segít Bellicnek kirabolni Liberty City bankját. Sajnálatos módon Williams életét veszti akkor, mikor Niko csapata karambolozik egy kamionnal. |
|---|
 |
Családi összejövetel és az ancelottik támadása - Szüleinek elrablása, a végső leszámolás az ancelottikkal Mallorie Bardas Bellic a meggyilkolt Roman Bellic felesége, illetve Ifjú Roman anyja, valamint Ifjú Nikónak a nagynénje. Mallorie nem játszik jelentős szerepet a történetben, viszont a Bellic család tagja, tehát egy támogató szereplő a sztoriban. |
|---|
 |
Bónusz Fejezet James Littleton egy idősödő rendőr Los Santosban az LSPD-nél. Ő Claire és Charlie Littleton apja, és Sarah férje. James egy barátságos ember, aki elfogadja Nikót, mint leendő fiát. |
|---|
 |
Bónusz Fejezet Sarah Littleton Claire és Charlie Littleton anyja, és James felesége. Sarah a férjéhez hasonlóan barátságos és kedves ember, aki szereti a különböző harci stílusokat, mint például a kung fu-t és a karatét. |
|---|
 |
Bónusz Fejezet Claire Littleton James Littleton és Sarah Littleton 20 éves lánya és Charlie Littleton húga, valamint a történet végén Ifjabbik Niko Bellic barátnője lesz. A nő Los Santosban találkozik Nikóval, akivel eléggé romantikus kapcsolatba került. |
|---|
 |
Bónusz Fejezet Charlie Littleton Claire bátyja és Sarah Littleton és James 22 éves fia. Charlie egy utcai rabló és bűnöző, aki hamar összebarátkozik Nikóval, és később több rablást is végrehajtottak Los Santos városában. |
|---|
 |
Családi összejövetel és az ancelottik támadása - Szüleinek elrablása, a végső leszámolás az ancelottikkal Ifjabbik Roman Bellic Mallorie Bardas és az elhunyt Roman Bellic fia, aki jó barátságban áll Nikóval, illetve ő Niko Bellic másod-unokaöccse. Ifjú Roman sokszor szomorú amiatt, hogy az apját sohasem ismerhette meg. Roman a történet során részt vesz a családi ünnepélyen, amelyet Ancelotti maffiózók zavartak meg. Később pedig részt vett Niko szüleinek megmentésében és a végső harcban is az Ancelottik ellen. Roman az apjához hasonlóan szerencsejáték függő, és emiatt sokszor bajba is kerül. |
|---|
 |
Családi összejövetel és az ancelottik támadása Johnny Ancelotti az Ancelotti család egyik magas rangú tagja. Rangja szerint kapitány, aki 2030-ban azt a parancsot kapta Gracie és Giovanni Ancelottitől, hogy végezzen a Bellic és McReary család tagjaival. Johnny a családi ünnepélyen megtámadta az ünneplő családot, de végül Niko megölte őt a többi Ancelottival együtt. Johnny a történet negyedfokú főellensége. |
|---|
 |
Találkozás és barátságkötés Little Jacobal - Szüleinek elrablása, a végső leszámolás az ancelottikkal Little Jacob egy fegyver-és drogkereskedő, aki jó kapcsoltban állt a GTA IV főhősével, Nikóval, és annak meggyilkolt unokatestvérével, Romannal. A játék során pénzzel tartozott az Ancelotti családnak, ezért a család egyik tagja, Edmondo Bianchi megpróbálta megölni őt, de Niko megvédte Jacobot és megölte a férfit. Ekkor a két fickó jó barátokká váltak, és később Jacob részt vett több akcióban is. |
|---|
Kisebb karakterek
 |
Szüleinek elrablása, a végső leszámolás az ancelottikkal Brian Hamilton egy amerikai rendőr az LCPD-nél, és Edward Johnson társa, valamint Francis McReary ismerőse és barátja volt, aki felhívta őt, miután a húgát és annak férjét foglyul ejtették az Ancelotti család tagjai. A társával együtt elmentek a helyszínre, ahol később a csata zajlott, de sajnos a harcok közepette az Ancelottik megölték őt, illetve több más rendőrrel is végeztek. |
|---|
 |
Fogságban Kenny Petrovic karmaiban és a felmentő sereg - Szüleinek elrablása, a végső leszámolás az ancelottikkal Mikhail Bakunyin egy orosz gengszter, aki kezdetben tagja volt a Petrovic Familynak, de később Kenny halálát követően átállt az Ancelotti családhoz és részt vett a végső ütközetben, amelynek során megpróbált gyáva módon ismét elmenekülni, de Francis McReary megölte őt, még mielőtt meglógott volna. |
|---|
 |
Találkozás és barátságkötés Little Jacobal Edmondo Bianchi szintén tagja volt az Ancelotti családnak. Általában Edmondo volt a család bérgyilkosa és behajtóembere, és ha valaki nem fizette az adósságait, azt Bianchi megölte. Little Jacob adósságokkal tartozott a családnak, ezért Don Giovanni elküldte a férfit, hogy végezzen Jacobbal, mivel nem fizette a tartozásait. Azonban az ifjú Niko Bellic ebbe beleavatkozott és megölte a gengsztert, megmentve ezzel Jacob életét. |
|---|
|
Szüleinek elrablása, a végső leszámolás az ancelottikkal Edward Johnson egy afroamerikai rendőr az LCPD-nél, és Brian Hamilton társa, valamint Francis McReary ismerőse és barátja volt, aki felhívta őt, miután a húgát és annak férjét foglyul ejtették az Ancelotti család tagjai. Brianal együtt elmentek a helyszínre, ahol később a csata zajlott, de sajnos a harcok közepette az Ancelottik megölték a társát, Briant, ámde Edward túlélte a csatát. |
|---|
 |
Bónusz Fejezet John Wales a GTA Under Control egyik főszereplője, valamint Trevor Phillips féltestvére. John Los Santosban találkozott Nikóval, akivel több rablást és bűncselekményt hajtanak végre, majd ismeretlen okok miatt megszakadt a közöttük levő kapcsolat. Érdemes tudni, hogy ő Henry Platz barátja is, aki szintén az Under Control egyik főhőse. |
|---|
 |
Fernando Mendez egy mexikói gengszter, aki T-Bone Mendez unokatestvére volt, valamint Niko egyik korábbi rablótársa volt, de a játék eseményei előtt elváltak útjaik. Nem lehet tudni, hogy mi történt vele. Elképzelhető, hogy visszatért San Fierróba és ő lett a San Fierro Rifa vezetője. |
|---|
 |
Szüleinek elrablása, a végső leszámolás az ancelottikkal Reamann Connolly egy ír gengszter, aki tagja a McReary bűnügyi családnak, illetve jó barátságban áll a banda vezetőjével, Patrick McRearyvel. 2030-ban Packie kérésére, Connolly biztonságba helyezi Packie anyját és Malloriet, amíg a család többi tagja az Ancelottikkal harcolt. |
|---|
Események
I. Fejezet: A börtönlátogatás és ancelotti mészárlás
A történet 2030-ban, Liberty City városában játszódott. Az ifjú Niko Bellic egy szürke pulóvert, kék pólót és egy sötétkék farmernadrágot viselve meglátogatta a börtönben lévő nagybácsikáját, Gerald McRearyt, aki arra utasította unokaöccsét, hogy végezzen néhány Ancelotti maffiózóval.
- Helló, bácsikám! - köszöntötte Niko, miközben leült egy székre. Niko nagyon fiatal volt. Kerek arca, barna frizurája és izmos teste volt. A lányok haldokoltak érte.
- Helló, unokaöcsém! - vidámodott meg az öregedő Gerald. Magas és erős férfi volt. Arcát több heg is borította, barna hajában pedig már egy-két őszhajszál virított.
- Hogy vagy? - kérdezte Niko kíváncsian, hiszen nem mindig volt ideje meglátogatnia.
- Hát nem olyan jól, mivel az Ancelottik még mindig folytatják az üzleteiket, ráadásul az öreg balfék, Giovanni Ancelotti és annak lánya is él - regélte mérgelődve Gerry, midőn lenézett a padlóra szégyenkezve.
- Hát igen, sajnos - sajnálkozott a fiú.
- De ennek most véget vetünk egyszer s mindenkorra - vett egy nagy levegőt. - Mutasd meg, hogy kinek az unokaöccse vagy, Niko - biztatta a srácot, amíg fel nem tápászkodott az ülőhelyéről.
- Mit kérsz tőlem? - érdeklődött izgatott hangnemben.
- Azt akarom, hogy menj az Ancelottik területére és ölj meg annyit, amennyit csak lehetséges. Ne kímélj meg egyet se, minden egyes Ancelotti pusztuljon! - jelentette ki idegesen.
- Értettem, bácsikám - hangoztatta az ifjonc. - Megteszem a családunkért.
- Helyes. - Gerry rácsapott egyet unokaöccse vállára.
- Egyébként mi van veled? Nagyon hiányzol otthon mindenkinek.
- Eléggé vegyes érzelmeim vannak. Vágyok a szabadságra, és szeretném abbahagyni a bűnözést is, de mégis úgy érzem, hogy szükségem van az akcióra. Egyszerűen nem tudok lemondani a gengszterkedésről... Van bennem egy olyan érzés, hogy én ezt nem tehetem... ez nekem amolyan adottság... Nem is tudom, hogy hogy mondjam el neked. Nem mondom, hogy nem változtam az itteni évek alatt, de én még mindig úgy látom, hogy az Ancelottiknak pusztulnia kell! - magyarázta lelkesen. Hangja alapján vágyott a szabadságra, de hiányzott az életéből a bűnözés. Gerry változott valamennyit, de őbenne tényleg megmaradtak a régi érzelmei.
- Megteszek mindent, bácsikám. Ne aggódj az Ancelottik miatt. Elintézem őket - nyugtatta bácsikáját.
- Köszönöm, Niko - váltott mosolyra, visszaülve székére. - Niko, és veled mi újság? Van már barátnőd?
- Nem, sajnos nincsen. Eléggé bonyolultak a kapcsolataim. Szeretnék magamnak valakit, de még nem sikerült megtalálnom az igazit - mondta Niko szomorkásan. Egy gyenge mosollyal akarta leplezni hiányát.
- Nyugi, megtalálod majd. Fiatal vagy még. Előtted az egész élet.
- Lehet, igazad van.
- Olyan vagy, mint apád. Őrá ütöttél. Szerettem apádat. Jó barátom volt.
- Apám már megveti a bűnözést, de én nem! Én szeretek bankot rabolni és megszegni a törvényt! Nekem ez az életem! - vallotta be megkomolyodva.
- Apád szerintem félt téged... Nem akarja, hogy olyan életed legyen, mint neki. Én nem vetem meg a bűnözést, bár őszintén bevallom, hogyha egyszer elkezded, nem tudsz belőle kilépni. Noha börtönbe zártak, mégsem tudtam teljesen elfojtani a bűnözés gondolatát. Ez van... - törődött bele sorsába egyhangúan.
- Hamarosan kikerülsz a börtönből, és akkor folytatjuk ketten a bűnözést, ne aggódj.
- Remélem, igazad van - sóhajtott egyet Gerry. - Mindegy. Menjél, Niko. Mutasd meg az Ancelottiknak, hogy igenis Niko Bellic fia vagy!
- Rendben. Örülök, hogy láthattalak. Szia. - Azzal pedig lépett volna ki az ajtón, de Gerry megállította.
- Sok sikert és vigyázz magadra, Niko.
- Köszönöm.
Niko a társalgást követően megindult Little Italyba, ahol több tucatnyi Ancelottival találkozott. Little Italyt az olaszok uralták. Szép hely volt, tele olasz éttermekkel, melyet a maffia futtatott. Az emberek szerették ezt a városrészt a finom olasz ételek miatt, de a maffia hatalmáról igazából nem tudtak. Liberty Cityben majdnem mindent a maffia uralt! Vállalatok, cégek, boltok, bankok, éttermek, és még sorolható tovább is. Egyszóval, a maffia kiterjesztette hatalmát egész Liberty Cityben. A polgárok féltek a maffiától, mert a rendőröket és a politikusokat megvesztegették, illetve sokat gyilkoltak is. Nem egy leányálom szembeszállni velük, mégis Niko apja sokat legyűrt belőlük, ennek köszönhető, hogy az Ancelotti az évek során jelentősen meggyengült.
Ezt letisztázva Niko megpróbálta megölni a maffiatagok egy kisebb osztagát egy kajálda előtt. Sajnos hátulról elkapta az egyik gazfickó, viszont hősünk megkönyökölte a hasát, majd megfordult, s egy erőteljes mozdulattal leszúrta a kövér fickót egy bicskával, melyet a farzsebéből vett elő. A másik férfi sem volt rest, mivelhogy előrántott egy revolvert a zsebéből. Becélozta Nikót, és lőtt. Pontot tett az ügy végére, vérvörös pontot. Szerencsére Niko vállát találta el, ennek fényében a fiatalembernek volt rá lehetősége, hogy meggyilkolja támadóját. Legnagyobb meglepetésére végre is tudta hajtani a merényletet azáltal, hogy felvette a földön lévő Colt Anaconda fegyvert és tüzet eresztett a célpontjára. Az ürge a holtaknál is holtabban esett össze. Fél óra elteltével Niko eltette láb alól a jelenlévő bűnözőket. Felrobbant autók, véres hullák, égő épületek, megrongált lámpák és rossz úthálózat jellemezte a körzetet Niko balhéja után. Kegyetlenül meggyilkolt mindenkit. Remekül tudott ő ölni. Sokan féltek tőle. Korábban a fiatal Róbert Bock volt még ilyen. Róbertet rengetegen megpróbálták megölni, mégsem sikerült nekik. Róbert az összes ellenfelét kinyírta, sőt katona is volt Afganisztánban és Irakban. Niko hallásból ismerte Róbertet. A könyveit sokan szerették, mi több az egyik bácsikája, Packie McReary kirabolt vele egy bankot 2016-ban, Adrwingtonban.
Ezt megmagyarázva megcsörrent a telefonja, az apja, Idősebb Niko Bellic volt az. Az aggódó apuka megkérte a fiút, hogy látogassa meg őket egy finom ebéd keretében. A legény erőteljes sebességgel beszállt egy fekete Admiralba és a gázra taposott. Nem sokkal ezután bekopogott a piros ajtón, s belépett. Szép háza volt a szülőknek. Dukesban éltek. Az otthon rendelkezett egy virágos kerttel, egy nagy medencével, barna kerítésekkel, a falak pedig szintén barnák voltak. Belülről a padlózat vörös csempékkel volt kirakva, míg a falakat díszes tájképek díszítették Liberty City és Los Santos környékeiről. Hangulatos otthonka volt. Teljesen hétköznapinak tűnt. Az emeleten volt az idősebbik Niko és Kate szobája, illetve a fiatalabbik Niko is rendelkezett egy lakrésszel. Ezen kívül volt egy fürdőszoba, egy WC, egy pince, egy konyha, egy spájz és egy nappali.
Ekkortól fogva a szülők üdvözölték a fiatal Nikót, akikkel együtt leültek az asztalhoz enni, közben pedig kibeszélték a teendőket, ámbár furcsa volt nekik Niko vállán lévő lőtt seb, így megkérdezték, hogy mit csinált, amíg távol volt.
- Niko, te vérzel! - kiáltott fel Kate ijedten. Kate a kora ellenére nagyon szép nő volt. A bőre nem volt ráncos, barna haja csillogott a nap beszökkenő sugaraitól. - Mi történt?
- Gerald bácsikám utasított, hogy pusztítsam el az Ancelotti család fontosabb embereit, így is tettem - megállt egy szösszenetre. - Elvágtáztam Little Italy területére, ahol megöltem mindenkit, csakhogy az egyik támadóm vállon lőtt, ám sikerült megölnöm őt egy Colt Anaconda pisztollyal - mesélte vidáman, eközben pedig beleharapott az egyik tányéron lévő csirkecombba.
- Niko, fiam! Attól, hogy a család rühelli őket, még nem kellett volna felhergelned őket! - nyugtalankodott az édesapa, ki egy fekete öltönyben és egy szürkészöld nadrágban pompázott. Niko már öreg volt. Haja jelentősen megőszült az évek során.
- Miért? - kérdezte Niko.
- Mert egyszer 2008-ban a nagybácsikáddal, Packie-vel, elraboltuk a Don lányát, Gracie-t. Ettől fogva nagy viszályban voltam a családdal és még gyilkosokat is küldtek a hátamra! - fabulázta visszaemlékezve. - Tudod, nem akartam, hogy te is belekezdj a gengszterkedésbe, tudniillik, ha egyszer belekezdesz, sohasem tudsz belőle szabadulni! Az unokatestvérem, Roman halála után feladtam ezt az életet, de neked hála, újra belecsöppentünk a bűnözésbe... Nehéz idők következnek... - bölcselkedett, aztán felegyenesedett és felballagott a szobájába, magára hagyva Kate-t és a zsenge gyermekét.
II. Fejezet: Bankrablás és Francis nagybácsival való találkozás a rablás után
Miután elbeszélgetett apjával, Kate lefertőtlenítette és bekötötte gyermeke kezét, majd az ifjú nehézkesen bevánszorgott a szobájába, s elkezdte nézni a Weazel News híradását, melyben megemlítették a srác által elkövetett bűntényt. Niko nem szerette nézni a híradót. Az emberben negatív érzéseket kelt. Azok a folytonos gyilkosságok, balesetek és egyéb fájdalmas hírek eléggé elveszi az emberektől az életkedvet és a reményt. Niko is így volt ezzel.
- Legfrissebb híreinket hallhatják - szólalt meg a fekete öltönyt, kék farmert és piros magassarkút viselő női riporter teátrálisan. - Pár órával ezelőtt brutális mészárlás történt Little Italy területén. Több mint valószínű, hogy a McReary és az Ancelotti család között folyhatott a harc. Legnagyobb örömünkre az egyik szemtanú, Richárd Peterson megerősítette közleményeinket - mesélte megszokottan, s erre a reakcióra előrelépett egy rövid, szőke hajú srác, aki egy kék csőnadrágban és sárga ingben pompázott. Körülbelül a harmincas éveiben járhatott.
- Igen, épp a reptérre akartam indulni, mikor észrevettem egy tűzpárbajt Ancelotti gengszterek és egy fiatal fiú között - vett egy nagy levegőt. - A fickó egy szürke pulóvert, kék pólót és egy sötétkék farmernadrágot hordott.
- Tudna nekünk mesélni az esetről? - kérdezte a nő kíváncsian.
- Az egészből olyasmit láttam, hogy egy krapek elkapta az ismeretlen gyilkost hátulról, viszont az ifjonc megkönyökölte a hasát, majd megfordult, s egy erőteljes mozdulattal leszúrta a kövér maffiózót egy késsel. Habár a másik férfi sem volt rest, mivelhogy előrántott egy revolvert a zsebéből. Célzott és lőtt. Érdekesség, hogy a fiatalember vállát találta el, ennek fényében, ha jól emlékszem, egy Colt Anacondát vett elő, mellyel végzett a célpontjával. Félelmetes volt... - mormogta remegve. Szemeiben látszódott a félelem és a paranoia is.
- Utálom a híradót! - S azzal Niko kikapcsolta a TV-t a távirányítóval, majd elővette a mellette lévő szekrény fiókjából Róbert Bock egyik könyvét, az ikrek csókját, és olvasott.
Niko nem szeretett mindig olvasni, de unalma végett kénytelen volt valamit csinálni. Úgy volt ő az olvasással, hogy időeltöltésnek nagyon jó, de ő mégis a tévésorozatokhoz szokott hozzá. Szerette a Lost-eltűnteket és a Harry Pottert is. Valamiért a filmekben lelte az örömét, de az ikrek csókja nevezetű könyv tényleg felkeltette az érdeklődését. Ezt a regényt még Róbert Bock írta fiatalkorában. A műből film is készült, melynek köszönhetően Bock nagyon gazdaggá vált a 2020-as években. Az író szerint az ikrek csókja a mai emberek problémájával foglalkozik. Van benne depresszió, fájdalom, munkahelyi szerelem, szex, akció, kaland, romantika, sőt a coming out előtti melegek életével is foglalkozik Evan Adams személyében! Továbbá az alkotás megtörtént események alapján készült. Róbert Bock az ikrek csókját a barátai, Axel Osborne, Adam Taylor és Scott Taylor mesélései alapján írta meg. A haverjai nagy hatással voltak az íróra, mert ihletet adtak neki. Nikónak tetszett a könyv. Életében egyszer úgy érezte, hogy az ikrek csókja tényleg egy mestermű! Rengeteget nevetett rajta, mert tele volt humorral az olvasmány. Róbert Bocknak nagyon jó fantáziája és humorérzéke volt. Az emberek szerették őt, mi több rajongtak érte, mégis Mr. Bock egy csöndes, depressziós alkat volt. Ezt letisztázva beesteledett, Niko becsukta a könyvet és áttért az álmok világába.
Több nap elteltével főhősünk rablásokat kezdett tervezni barátaival, a csinos Ebony Johnsonnal, a hájas Freddy Williamssal és a jóképű Thomas Nelsonnal. Ebony gyönyörű volt, akárcsak egy hercegnő a mesékben. Hosszú fekete haját borzolta a szél. Zöld szeme szelíden lebilincselte az ifjú Nikót, ki érezhetett is iránta gyengébb szenvedélyt. Freddy viszont épp Ebony ellentéte volt. Egy hájas férfi, aki inkább udvari bolondnak nézett ki, mintsem bankrablónak, ezzel szemben Freddy kitűnő sofőr volt, míg legnagyobb utálója, Thomas nem annyira. Thomas szőke hajában tündökölt, mely általában csillogott a nap forró melegétől. Huszonöt éve ellenére a nők amorózóként tekintettek rá, pedig nem mondható egy hősszerelmesnek, inkább egy hidegvérű gyilkosnak.
Ettől eltekintve mindnyájan egy bukósisakban és fekete öltönyben rohamozták meg Liberty City bankját, jóllehet Freddy egy szürke Burritóban várta bajtársait, meghackerve a kamerákat. Niko, Ebony és Thomas ez idő tájt berontottak az épületbe. Az emberek pánikolva kifeküdtek a padlózaton, amíg Niko egy M4-es gépkarabéllyal kiütött egy idős rendőrt. Eközben pedig Ebony és Freddy elhelyeztek egy C4-est a széfen, melyet aktiváltak is. Hatalmas robbanással behelyezték táskáikba az összeget és már rohantak is a furgonba, csakhogy valaki bentről megnyomta a riasztót, ilyen módon a rendőrök üldözőbe vették őket. Freddy volt a sofőr, Niko mellette ült, Ebony és Thomas pedig hátul. Lassacskán kikerülgették üldözőiket, felkanyarodva egy autópályára. Ott valamivel nehezebb dolguk volt, mert szembementek a forgalommal és sajnos a csúszós utaknak köszönhetően macerásabb is volt a menekülés. Az előttük félrehúzódó verdák néhol karambolokat okoztak. Kicsit később hőseink már Hove Beachnél tartottak, mikor is beléjük ment véletlenül egy kamion, melynek köszönhetően árokba zuhantak. Freddy azonnal meghalt a helyszínen, ugyanakkor a három bűnözőnek sikerült túlélnie a szerencsétlenséget, majdan elrohantak egy kisebb sikátorba, megmenekülve a rendnek az őreitől.
- Most hogyan tovább? - felelte fáradtan Thomas. Megviselte őt az előbbi kaland.
- Szét kéne válnunk. Rengeteg rendőr van még errefelé! - mondta Ebony, levéve magáról a sisakot. Azt is nagyon kecsesen csinálta. Ebonyban megvolt az a lágy és kecses mozdulat, melyre minden nő vágyik.
- Ebonynak igaza van. El kell mennünk! - értett egyet Niko. - Mindenki megkapta a maga jutalmát, kivéve Freddy. Isten nyugosztalja.
- Nyugodjon békében az a dagadék! - viccelődött Thomas, hiszen nem szimpatizált a halott társával.
- Ez nem vicces! - oktatta ki Ebony mérgesen. A lány kedvelte Freddyt. Nekik igazán jó kapcsolatuk volt.
- Szerintem én hazamegyek. Mindannyiunk táskája tele van lével! Köszönöm, hogy számíthattam rátok, és sajnálom Freddyt. Sziasztok! - köszönt el tőlük Niko, azonban a csodálatos Ebony ravaszan közelebb hajolt Nikóhoz, szájba csókolva őt. Niko az esemény eredményeként teljesen elpirult és a bőrös virslije állt, mint a cövek, ámbár menniük kellett a veszély végett, ekképpen a legény beszállt egy zöld Sabre-ba, amellyel hazafelé tartott, mindazonáltal nemsokára egy rendőrautó belé rohant. Niko a kezét még jobban rászorította a kormányra és villámgyorsan száguldott, csakhogy egy hosszas hajsza elteltével el is kapta őt az ismeretlen. Legnagyobb meglepetésre az egyik nagybátyja, Francis volt az illető, aki szintén megdöbbent a találkozáskor. Francis megkönnyebbült szívvel elinvitálta unokaöccsét egy Burger Shot étterembe, hogy átbeszéljék a dolgokat.
- Na, áruld csak el, mért rabolsz bankokat? - kérdezte a barna öltönyben és zöld nadrágban díszelgő Francis idegesen. Francis nem szerette az unokaöccsének bűnügyi tulajdonságát. Francis ezen kívül már öreg volt. Ősz haja és ősz bajsza volt, arca pedig már ráncosodott.
- Azért, mert ez a munkám és a család is ebből él - manifesztálta Niko, mintha ez olyan természetes lett volna.
- Ne kövesd a bolond testvéreim példáját! - közölte Francis bölcselkedve. - Inkább Kate vagy az én példámat követnéd, velük szemben.
- Sajnálom, most beviszel a sittre? - érdeklődött Niko gúnyosan.
- Nem, hiszen az egyetlen unokaöcsém vagy. Nem akarom, hogy úgy végezd, mint az öcsém - ismerte be McReary, megvakarva ősz bajszát.
- Jó, kösz. - Beleharapott egy pompás hamburgerbe.
- Nincs mit. Viszont a pénzt add oda nekem - parancsolta Francis tisztelettudóan, Bellic erre átnyújtotta neki a zsozsót.
- Francis, meghalt az egyik barátom! - lamentált Niko dühösen.
- Sajnálom, ez nem az én bajom. Minek kellett bankot rabolnod? Így jár az, aki törvényt szeg.
- Jaj, ne legyél már ennyire konzervatív, könyörgöm!
- Te pedig akkor ne rabolj bankokat! - vett egy nagy levegőt. - Azt javaslom, hogy egy rövid időre húzd meg magad, és ne csinálj semmi hülyeséget!
- Jól van. - Niko elfogadta a tényt morcosan. Nem esett neki jól Francis szavai.
- Remélem, hogy tudod, hogy én szeretlek téged. Szigorúnak kell lennem veled, hogy tanulj a hibáidból! Változz meg végre, Niko! Hagyd abba ezt a baromságot, és menj helyette egyetemre.
- Soha nem fogok egyetemre menni! - súgta Niko gonoszan Francis füleibe.
- Akkor tanulj valamilyen szakmát... - bökte ki zavartan.
- Az én szakmám a bűnözés.
- Remek... Makacs vagy, de nagyon... - sóhajtott egyet. - Edd meg azt a hamburgert, és menj haza. Kezdj el normálisan élni! Szerezz magadnak egy csajt, és éld a fiatalok életét - tanácsolta Francis, belekortyolva egy szívószálas Sprunk üdítőbe.
- Jól van.
- Ha katona lennél, nem gondolkodnál így. El kéne menned a hadseregbe, s akkor tudni fogod, hogy mennyire is fontos az élet!
- Nem leszek katona! Felejtsd el, Francis.
- Igaz, már vége a harmadik világháborúnak, de hamarosan robotok és lézerfegyverek fogják uralni a világot. Még egy tíz-húsz év, és teljesen megváltozunk. Aztán egy ötven-hatvan év múlva már a világűrben fogunk bolygókat foglalni, hogy fennmaradjon az emberiség.
- Hagyj a faszságaiddal, Francis. Ne fárasszál!
- Jó, békén hagylak, de akkor melegen ajánlom, hogy egy pár napig ne csinálj hülyeségeket!
- Nyugodj meg, nem fogok. Elmegyek, és olvasok valamit, vagy bulizok.
- Jól teszed. Ajánlom, hogy ne a Lifeinvaderen töltsd az idődet, hanem a szabadban!
- Jól van, szevasz. - Niko felkelt, majd elvette a piros tálcájáról a hamburgert, melyet útközben elfogyasztott, faképnél hagyva a régimódi bácsikát.
Néhány nap múlva Niko elment meglátogatni a nagybátyjának, Derricknek a sírját, ahol elmondta, hogy ő és Packie a példaképei és nagyon sajnálja azt, hogy nem ismerhette meg őt. Végezetül a siheder az esős időben hazament és az éj leple alatt lecsukta fáradt szemeit a puha ágyában.
III. Fejezet: Családi összejövetel és az ancelottik támadása
Több nappal később a Bellic és McReary család nagyon boldog volt, hiszen Maureen McReary nagymama ekkor ünnepelte a 95. születésnapját. Az ünnepség a McReary házban zajlott. A vendégek között szerepelt Packie, Francis, Niko szülei, a McReary és Bellic család orvosa, Dr. Simon Kershaw, aki Dr. Ishia Friedlander rokona volt, aztán ott voltak még a szőke szomszéd kisfiúk is, George és Peter, akik szerették Maureen mamát, mert mindig pénzt adott nekik. Ezen kívül Niko sógornője, Mallorie Bardas és fia, Ifjabbik Roman Bellic, ifjabbik Niko unokatestvére is részt vettek. Roman még mindig le volt gyötörve, hogy az apját sohasem ismerhette meg. Niko megértette őt, hiszen ő meg az unoka-nagybátyját veszítette el. Az összejövetel alatt a résztvevők beszélgettek, nevetgéltek és ebédeltek. Hősünk egy finom epres ízű tortát majszolt, miközben nagyanyjával társalgott.
- Niko, de jó, hogy látlak! Hogy ízlik a torta? - kérdezte mosolyogva Maureen.
- Én is örülök neked, nagyi, jó színed van - várt egy kicsit. - Nagyon finom. Szeretem az epreset.
- Még mindig rablásokat csinálsz? - érdeklődött kissé aggódó hangon.
- Igen. De ezt már megszokhattad, hogy én állandóan valamit csinálok, az apám vére folyik az én ereimben is.
- Épp ez a baj. Bárcsak olyan lennél, mint a többi huszonéves. Menj egyetemre, szerezz barátnőt. Annyi mindent megtehetsz, fiam! Hagyd abba a bűnözést, ez nem élet! - intette óva a legényt.
- Nekem ez az életem, nagyi! Értsd meg! - kérlelte az anyókát.
- Sohasem fogsz megváltozni... De majd az élet betöri a fejedet, meglátod...
- Mit tudsz Gerald bácsiról? - váltott témát hűvös hangnemben.
- A napokban szabadul a börtönből. Nagyon remélem, hogy normálisan fog élni.
- Nem változott semmit - nevetett fel Niko.
- Elég nagy baj - szégyellte el magát. - Én csak egy boldog családot szeretnék, de ez sohasem fog megtörténni, mert ti mindig gyilkoltok! - mérgelődött.
- Mama, mi egy család vagyunk! Nyugodj meg!
- Nem érted, hogy bármikor megölhetnek benneteket? - sírta el magát. - Múltkor is majdnem megöltek téged.
- Ez van. Nem fogok megváltozni - közölte vele, ámbár egy ismeretlen fickó kopogott az ajtón. Az illető nem volt más, mint Maureen fia, Gerry.
- Gerry? - csodálkozott Packie.
- Azt hittem, hogy később engednek ki - képedt el Maureen. - Hiányoztál, fiam. - Maureen könnyes szemekkel átölelte idősödő gyermekét.
- Végre letelt az a húsz év! - örömködött Gerald megkönnyebbülve.
- Ennek mind nagyon örülünk, Gerry bácsikám - hangoztatta Niko együtt érzően.
- Végre személyesen foglalkozhatok az aljas ancelottikkal! - büszkélkedett. - Amúgy úgy hallottam, hogy egy szép mészárlást csináltál az ancelottik között, szép munka volt!
- Köszönöm, bácsikám! - mosolyodott el az ifjú Niko.
Niko ezután kifigyelte magának Simon dokit, aki az italok pH-értékét mérte egy indikátorral. Simon sohasem volt egy épeszű ember. Mindig kísérletezett a sörökkel és a borokkal, mert nagyon értett a kémiától. Kissé furcsa volt Nikónak. Simon középkorú lehetett. Fekete haja és fekete bajsza volt. Egy szemüveget, egy fehér orvosi köpenyt és egy fekete cipőt viselt.
- Jó napot, Simon doki! - köszöntötte Niko illedelmesen.
- Most csönd, Niko. Épp ez italok pH-értékét mérem, mert kísérletezni szeretnék.
- És ezért kéne csöndben maradnom? - értetlenkedett elképedve.
- NIKO! - ordított egyet, mert beleejtette az indikátort az egyik borosüvegbe, de amint belenézett a fiú szemeibe, szerelmes lett belé, majd elpirult, sőt merevedése is lett!
- Jézusom, maga egy buzi!
- Szeretlek, Niko. Gyere, csókolj meg. Tegyél magadévá! - vallotta be romantikusan, Niko erre futásnak eredt. - Ne fuss el, szerelmem!
- Hagyjon békén, Simon! Maga egy idióta!
- Igen, én idióta vagyok, és azt akarom, hogy büntess meg! - Simon erélyesebben használta lábait, miközben a tömeg röhögött rajtuk.
- Na, hagyjál békén, te homár! - Niko megfordult, meglökve a doktort, aki nekiesett az asztaloknak, melyen finom torták és szirupok pihentek. A látogatók nevettek, és csak nevettek, nem bírtak magukkal, így Niko röhögése is csatlakozott hozzájuk, mire Simon elszégyellte magát, elfutva az egyik sarokba, ahol itatta az egereket. Szerencsétlen tiszta tortás és vizes lett.
Ekkortájt a meghívottak hirtelen zajt hallottak kintről. Öltönyös ancelotti maffiózók szálltak ki fekete Sentinel XS-ekből és szürke PMP 600-asokból karabélyokkal a kezükben. A vezetőjük Johnny Ancelotti volt. A család gyorsan felfegyverkezett, majd Maureent, Mallorie-t, Kate-t, Simont és a két kissrácot Francis és Ifjabbik Roman Bellic őrizte az emeleten, míg Gerry, Packie és az idősebb, illetve a fiatalabb Niko szembeszálltak az ancelottikkal. Eközben Gerry egy AK-47-tel az ablakból lőtte a támadókat, Packie M4-gyel védelmezte társait, a két Niko pedig gránátokat dobáltak a járművek felé. Főhősünk felvett a földről egy M4-et, mellyel tüzet intézett ellenfeleik felé. Első két lövése egyből sikert aratott: az első golyó eltalálta az egyik bűnöző fejét, a másik behatolt egy öltönyös hapsi hasába, a harmadik pedig belefúródott egy Ancelotti tag szívébe. És ha ez még nem lett volna elég, akkor ott volt az a tény, hogy Niko az autók közé dobott egy gránátot, melynek köszönhetően hatalmas robbanással végződött a rövid tűzharc. A védelmezők fellélegezve hagyták abba a küzdelmet, azonban Johnny hátulról belopakodott a lakásba, és az emelet felé vette az irányt, hogy megölje a nagyiékat. Amint meglátta ezt a suhanc Niko, felfutott a lépcsőn, csakhogy Johnny eddigre már Maureen szobájában volt, mi több elverte Romant, Francisnak pedig kiverte a fogait. Johnny Ancelotti undorítóan nézett ki. Arca és teste össze volt égve, a ponytailja fekete színű volt. Érdekes, hogy pofáját egy félelmetes maszkkal takarta el. Miután Niko meglátta főellenfelét, az ipse fejbe csapta őt, melynek köszönhetően Niko a padlóra zuhant. A családtagok jajgattak, de Niko erőt vett magán.
- Azt hittem, meghaltál! - idegeskedett Niko.
- Hát tévedtél! És most meghalsz, seggfej! - vágott vissza Johnny, előrántva egy kést farzsebéből.
Niko elugrott célpontja vágásai elől, s egy gyors mozdulattal kirúgta kezéből a bicskát. Ezt látva Johnny ökölharcba keveredett Belliccel. Többször is fejbe ütötte a fiatalembert, aki érezte, hogy hamarosan eljő érte a halál, mindazonáltal felfigyelt rá, hogy el tudja érni a parkettán heverő tőrt. Főhősünk habozás nélkül megmarkolta a zsebkést, s egy szempillantás alatt nyakba szúrta Johnnyt, aki azonnal meghalt. Niko rengeteg vért köpött ki, ugyanakkor a két rosszcsont előugrottak, és megpróbálták lehugyozni Johnny tetemét, mégis Nikót találták el vele. Niko nedves és büdös lett a húgytól, na meg ideges is. Végül megnyugodva folytathatták tovább a bulit. Niko a történtek után elkezdett nyomozni, hogy ki árulta el az ancelottiknak a család tartózkodási helyét.
IV. Fejezet: Találkozás Gracie Ancelottival és az árulása
Miután sikerült leszámolni a támadókkal, Niko Patrick és Gerry társaságában eltávolította az utcán lévő tetemeket. Továbbá Johnny Ancelotti holtestét visszaküldték az Ancelotti család fejének, az öreg Giovanni Ancelottinak "hadüzenetként". Az utca helyrerakása után visszatértek a McReary házba. Niko édesanyja a buli után elkezdett takarítani, mivel nagy rumli volt a házban. A nappali, illetve a konyha is tele volt koszos tányérokkal, valamint az asztalon is rengeteg ételmaradvány volt. A barna hajú Kate magára vett egy sárga kötényt, majd nekilátott a munkának. Az idős, ráncos bőrű Mrs. McReary lassú tempóban elkezdett felballagni a lépcsőn a szobája irányába, hogy nyugovóra térjen. A többi vendég pedig időközben hazament. Niko megszólította Gerryt, miközben McReary leült a kanapéra kifújni magát, mivel eléggé elfáradt a harcban és a tetemek eltávolításában.
– Bácsikám! Kérdezhetnék valamit?
– Persze, Niko – felelt Gerald, akinek már elkezdtek kinőni az őszhajszálai.
– Mesélnél az öreg Ancelottiról? – kérdezte Niko kíváncsian.
– Hát őszinte leszek veled. Sok kedvem nincs hozzá, de ha annyira akarsz róla hallani, akkor mesélek neked.
– Köszönöm. – Ekkor Niko arcára egy nagy mosoly ült ki. – Igazából az életére lennék kíváncsi, hogy milyen úton jutott Libertybe, és hogyan lett a család vezetője.
– Amit tudok róla, azt elmesélem neked. Szóval Giovanni Ancelotti Nápolyban, Olaszországban született 1930-ban, és a bűnözői életét valamikor a második világháború végén kezdte el, amikor a fekete piacon gengszterkedett, ezzel segítve a csempészetet az amerikai csoportoknak, akik Nápolyban állomásoztak. Ekkor mindössze nagyjából tizenöt éves lehetett. – Gerry megállt egy szösszenetre.
– Értem. Szóval egy fiatal gengszterként kezdte pályafutását.
– Hát igen. A "sátán" 1950-ben Liberty Citybe emigrált, ahol uzsorával kezdett el foglalkozni. Több alkalommal is letartóztatták az uzsorás tevékenységei miatt. A hetvenes években az öreg háborút indított a Messina, ezenfelül a Gambetti családdal is. 1977-ben megszületett az őrült lánya, Gracie. Egy évvel később meghalt a nagybátyja, emiatt ő vált a család vezetőjévé. – Gerry egy pillanatra megszakította beszédét, hogy megvakarja bajuszát. – A 90-es évek elején Giovanni háborút kezdett a Pegorino családdal. Óriási harcok folytak a maffiacsaládok között a területekért. A mi családunk a 2000-es évek elején csatlakozott az Ancelottik elleni harchoz, mivel szövetséget kötöttem Jimmy Pegorinóval. Lassan már három évtizede harcolunk velük, és a háborúnak még közel sincs vége.
– Aha, értem. Ez érdekes – biccentett egyet Niko.
– Jut eszembe. Annak a maszkos alaknak a maradványait visszaküldtem az öregnek. A McReary klánnal senki sem baszakodhat! – jelentette ki Gerry határozott hangon.
– Hát ne is, mert abból csak baj lesz. Egyébként köszönöm, hogy elmondtad Giovanni történetét. Szerinted ez a támadás Gracie vagy az öreg Ancelotti ötlete volt?
– Nem is tudom. Én az öregre tippelnék. De ki tudja. Lehet, hogy Grace hozta ránk a veszedelmet. – Vállat vont.
– Szerintem Gracie Ancelotti műve volt ez az egész – szólt közbe a beszélgetésbe az idősebbik Niko.
– Miből gondolod, apa? – kérdezte az ifjú, miközben elkezdett inni egy fél literes Coca-Colát.
– A válasz nagyon egyszerű. Az Ancelottik engem a pokolra kívánnak. Rengeteg alkalommal beleköptem úgymond a levesükbe. Nagyjából huszonkét évvel ezelőtt, mikor is megismerkedtem a nagybátyádékkal és anyáddal is, Packie-vel elloptunk a maffiától egy hatalmas mennyiségű pénzt az Ancelottik egyik raktárából. Később megismerkedtem Gerryvel is, akinek a kérésére több magas rangú maffiózót a másvilágra küldtem – mesélte az idősödő férfi.
– Azok voltak a jó idők! Csak fogytak az Ancelottik! – mosolygott el Gerry, felidézve a régi szép időket.
– Gerry kérésére egy alkalommal elraboltam még azt a hisztis utcalányt is, mert meg akartuk szerezni a gyémántokat, amit a zsidó maffia főnökétől, Isaactól szereztem meg, miután megöltem.
– Zsidó maffia? Zsidók is vannak Liberty Cityben? – Az ifjú Niko kissé megdöbbent e hír hallatán.
– Bizony, fiam. Liberty City egy nagyon nagy város. Tele van különböző nemzetiségű emberrel és bűnbandával. Vannak amerikaik, zsidók, olaszok, oroszok, írek, spanyolok, puerto ricóiak, jamaicaiak, afroamerikaik, dominikaiak, albánok, koreaiak és kínaiak is.
– Ejha! Szóval akkor te az összes bandával harcoltál már?
– Nem, azért nem az összessel – nevetett fel az idősebbik Niko. – Harcoltam az orosz maffiával, az albán maffiával, a zsidó maffiával, a Bizottság tagjaival, a Lost MC-vel, a koreai maffiával, a Spanyol Urakkal, a Northwood dominikai drogdílerekkel, a Kelet-Holland drogbandával és még a kínai triádokkal is.
– Hát nem vagy egy barátkozós típus – jegyezte meg a fiú nevetve.
– Dehogynem. Jó viszonyban állok a Gambetti bűnügyi családdal és a jamaicai Yardie-val. Többször is segítettem Jon Gravellinek, a Gambetti család néhai vezetőjének. Kedveltem az idős öregurat, mivel még a halálos ágyán is mondta a poénjait és a vicceit.
A beszélgetés végeztével Gerald nyugovóra tért. A férfin lehetett látni a fáradtság jeleit. Eközben Gerald húga, Kate végzett a takarítással, így férjével és fiával együtt távoztak a "családi fészekből". Nagyjából öt perc alatt hazaért a család. Miután kiszálltak a kocsiból, Niko telefonja hirtelen megcsörrent.
– Ki az, fiam? – érdeklődött Kate.
– Nem tudom. Ismeretlen szám. Menjetek csak nyugodtan. Mindjárt én is megyek utánatok, csak ezt a hívást gyorsan elintézem – közölte az ifjú.
– Rendben van, fiam – mondta az idősödő Niko, aki ezután belépett feleségével együtt a házba, miközben Niko felvette a telefont. A telefonba egy ismeretlen női hang szólalt bele, viszont Nikónak fogalma sem volt, hogy kivel beszél valójában.
– Te vagy az ifjabbik Niko Bellic? – kérdezte a nő, akinek a hangján lehetett hallani, hogy a késői negyvenes vagy a korai ötvenes éveiben járhat.
– Igen! – felelte határozottan. – Kivel beszélek?
– Az ne érdekeljen téged. Beszéljünk inkább rólad. Te és a családod elvettetek tőlem szinte mindent.
– Elvettünk? Miről beszél? Ki maga? – Niko kérdések sorával bombázta az idegent.
– Még van merszed megkérdezni, hogy miről is beszélek? Neked aztán van bőr a képeden, mondhatom. Ti, Bellicek mind ugyanolyanok vagytok! – üvöltötte a nő hangosan a telefonba.
– Maga nem normális. Bolond! – emelte fel a hangját Niko.
– Mit képzelsz magadról, te taknyos kölyök? – kiabált vissza a nő idegesen.
– Maga bolond. Ne zaklasson. Hagyjon engem békén! Ha annyira nagy a szája, akkor elcsiripelhetné, hogy ki is ön valójában!
– A nevem Gracie Ancelotti – mondta egy ördögi kacajjal.
– Te lennél Don Giovanni lánya?
– Igen.
– A támadás után még van merszed felhívni? A családomat kis híján megöltétek! – mérgelődött Niko most már hangosabban.
– Ez lett volna a cél. Sajnos nem teljesítették a feladatukat.
– Ebből elég! Ha találkozunk, annak nagyon rossz vége lesz – vetette oda Niko fenyegetően.
– Megbánjátok azt, hogy az apád anno beleszólt a család ügyeibe. Ráadásul megöltétek a fiatal kuzinomat is. Johnny Ancelotti egy jó ember volt, aki csak a családjának élt.
– Ezekből a konfliktusokból már tele van a hócipőm. Nem tudnánk fegyverszünetet kötni? – rukkolt elő az ötlettel a fiú.
– Ha azt akarod, hogy fegyverszünet legyen a két család között, akkor dolgoznod kell nekem. Így talán meggyőzhetem az apámat is erről a dologról.
– Rendben. Hol találkozunk?
– Little Italynál megtalálsz. – Azzal pedig bontotta a vonalat.
A telefoncsevejt követően Niko elindult a piros robogójával a célállomásra. Nagyjából tízperces utazás után megérkezett a maffia által őrzött területre. Az Ancelotti család tagjai halálos tekintettel figyelték őt, amíg be nem ért az egyik étterembe, ahol Gracie várta egyik őre kíséretében. Gracie Ancelotti egy ötvenhárom éves nő volt, aki kora ellenére eléggé vonzónak nézett ki. A fiatal férfiak odavoltak érte. Szőke haját borzolta a szél. Barna szemei voltak, illetve a korához képest eléggé vékony testalkattal rendelkezett. Egy fekete dzsekit, egy lila pólót viselt fekete csíkokkal, illetve egy barna nadrágot hordott. Gracie-ről érdemes volt tudni, hogy a kora ellenére olyan volt, mint az átlag fiatalok. A mindennapjai lényegében a bulizásról és a drogokról szóltak. Gracie és Niko egy asztalnál ültek le két székre, melyek egymással szemben voltak elhelyezve.
– Szóval te lennél Gracie? Elsőre valamilyen hetvenéves öregasszonyra számítottam – gúnyolódott Niko röhögve, erre Gracie nagyon feldühödött.
– Baszd meg! Baszd meg, te kibaszott szarházi! Ugyanolyan hülye vagy, mint az a marha apád! Sőt, még sokkal rosszabb vagy nála! – köpte oda lenézően.
– Ha ha ha ha! Jó veled beszélgetni – viccelődött tovább nagy kacagásokkal. Gracie most már tiszta vörös volt a méregtől.
– Ha továbbra is így folytatod, te már csak a halakkal fogsz cseverészni. Megértetted, seggfej?
– Természetesen, Mrs. szépségkirálynő.
– Tudom, hogy szép vagyok. Ilyeneket nem kell mondani, mert tudom én is. A harmincas pasik könyörögnek, hogy feküdjek le velük – hencegett büszkélkedve, Niko azonban most is gúnyolódni kezdett.
– Ha ha. Meghiszem azt. Gondolom, sokszor már mentőt kellett hozzátok hívni, mert fuldokoltál a spermában.
– Baszódj meg, te kibaszott féreg! Elég! – lamentált dühösen. – Most beszéljük inkább az üzletről.
– Oké.
– Szóval van egy szeméttelep a Grummer Road utcában Northwoodban. Ott van egy kocsi, amiben van egy pénzzel teli csomag – magyarázta Gracie, miközben Niko csak bólogatott.
– És azt akarod, hogy hozzam el neked?
– Igen.
– Mi a feladat hátulütője? – kérdezte óvatosan.
– Az olasz maffia, a Messina család arra számít, hogy elmegyek oda én magam, ezért ott helyben megpróbálnak végezni velem. Számos őrrel őriztetik a verdát. Ezért kellesz ide te. Menj el a roncstelepre, és hozd el a csomagot az étterembe.
– Ennyi?
– Igen. Most pedig húzzál innen, mielőtt megölnélek – förmedt rá Nikóra agresszívan.
Niko ezután felállt a székről és kiballagott az étteremből, magára hagyva a bolond nőt és testőreit. Kiérve az épületből, Niko felhívta barátját, Thomast, hogy segítsen neki.
– Helló, Niko. Mit tehetek érted? – kérdezte Thomas vidáman.
– Ciao, Tom. Tudnál nekem segíteni?
– Persze. Vegyél fel engem a Lucky Winkles bárnál Purgatoryban.
– Oké, hamarosan ott találkozunk. – Niko letette a telefont.
A beszélgetés végeztével Niko ellopott egy zöld Schaftert, mellyel elindult, hogy felvegye Thomast. Öt perc múlva el is érte a célállomást. Thomas egy kék farmernadrágban, egy kék cipőben és egy piros ingben pompázott, melyen kockás minták díszelegtek. Az egyik kezében egy AK-47-et szorongatott, a másikban pedig egy pohár pezsgőt iszogatott. Mikor meglátta az érkező Nikót, Nelson eldobta poharát, majd beszállt barátja lopott verdájába, ahol kezet is fogtak egymással. Útközben egy hosszú beszélgetésbe kezdtek bele.
– Helló, Niko. Szóval mi a gond? – tért a témára Thomas, Niko pedig válaszolt is.
– Teljesítenem kell egy bolond nő kérését. Azt akarja, hogy a roncstelepről hozzak el neki egy pénzzel teli csomagot, ami egy autóban van elhelyezve. Állítása szerint a Messinák arra várnak csak, hogy ő odatolja a képét a helyszínre a csomagért, hogy meg tudják ölni őt.
– Nem hangzik olyan vészesnek – bólogatott helyeselve. – Ki az a nő?
– Gracie Ancelottinak hívják. Ő az Ancelotti család fejének, Giovanni Ancelottinak a lánya.
– Ancelotti? Ismerős a név. Az Ancelottik benne vannak a Bizottságban, nem?
– Igen. Viszont ők a leggyengébbek az öt család közül – fűzte hozzá Niko.
– Vágom.
– Igazából azért hívtalak fel téged, mert egyáltalán nem bízom meg ebben a nőben. A családomat egyszer megpróbálta már megölni, miközben megünnepeltük az öreganyám kilencvenötödik szülinapját. Ma már az ember nem nagyon boldogul segítség nélkül ebben a zord és kegyetlen világban – mondta Niko bölcselkedve.
– Jól tetted, hogy felhívtál, Niko. A segítség manapság nélkülözhetetlen, főleg Liberty Cityben. Manapság már szinte senkiben sem szabad megbízni, maximum csak a barátaidban és a rokonaidban. Én sohasem tudnám elárulni vagy megölni azokat, akiket szeretek. Anyám azt mondta kiskoromban mindig, hogy "a család az egyetlen dolog, fiam, amire mindig támaszkodhatsz az életben, és akikben a végsőkig megbízhatsz". – Thomas szavaiból érződött a szeretet és a szolidaritás.
– Anyád biztos jó ember lehet.
– Hát persze. Büszke vagyok rá, hogy egy ilyen anyám van. Tudod, nem mindenkinek adatik meg egy jó szülő.
– Szerencsés embernek nevezheted magad, Thomas – kacsintott.
– Hát igen. Sokaknak mindössze egy alkoholista, drogfüggő, vagy prostituált anya adatik meg, Niko, aki lényegében leszarja a gyerekét. A piát, a drogot és az egyéb ilyen szarságokat részesítik előnyben. A kábítószer nem jó dolog, mivel csak szétbassza a családokat és függővé változtatja az emberek nagy részét. Nem értem, hogy sok barom mit élvez annyira rajta. Idióta az összes! – A végét már hisztérikusan ordította.
– Sajnos a drogoknak egyre nagyobb szerepük van ebben az istenverte világban. A legnagyobb baj pedig az, hogy nem tudunk ellene csinálni semmit – állt meg egy pillanatra, majd folytatta. – Amúgy te hogy vagy? Mit vettél a lopott lóvéból?
– Megvagyok, kösz. Azon gondolkoztam, hogy veszek egy kisebb lakást. Anyám viszont nem nagyon akarja, hogy elköltözzek tőle, mivel csak én vagyon neki. Úgyhogy egyelőre még gondolkozom, hogy mihez kezdjek.
– Értem. Amúgy megérkeztünk. Itt vagyunk a roncstelep bejáratánál. Óvatosan közelítsük meg a helyet. Ki tudja, mennyien lehetnek.
– Rendben van, Niko. Én fedezlek. – Niko után Thomas is kiszállt az autóból.
Niko és társa halkan odasettenkedtek a roncstelep bejáratához, miközben a falhoz tapadtak. Niko ezután kikukucskált a terepre, hogy felmérje az erőviszonyokat, Thomas pedig felkészült a harcra azáltal, hogy tárat cserélt az AK-47-esében. Nikónak furcsa volt az a látvány, mely a roncstelepen fogadta őt, ugyanis egy élő embert sem látott a helyszínen. Azt gondolta, hogy egy kisebb seregnyi maffiózó lesz a fogadó-bizottsága.
– Valami nagy baj van itt, Thomas – szólt oda Niko.
– Mi a gond?
– Senkit sem látok. Pedig egy maffiózókkal teli roncstelepre számítottam. – Niko hangjából érzékelni lehetett a gyanakvást és egy kis félelmet is.
– Különös... Jobb lenne, ha guggolva mennénk el a kocsihoz, Niko. Mit szólsz hozzá? Szerintem így sokkal biztonságosabb.
– Rendben van, de csak óvatosan!
A két ifjú elindult az autó felé, miközben Niko azon agyalt, hogy Gracie-nek ez is egyfajta árulása akar lenni, vagy tényleg békét akar kötni vele. A duó félúton volt már, amikor Nelson hirtelen zajt hallott a levegőből. Hamarosan Niko fülét is megcsapta ez a hang. A következő pillanatban felpillantottak az égre, ahonnan látták, hogy egy fekete helikopter készül leszállni a roncstelepre. Ekkor az ifjak gyors tempóban a kocsi csomagtartójához tapadtak, miközben Niko bepillantott a kocsi utasterébe, ahol nem talált semmilyen pénzt, amiről Gracie beszélt, csak szemetet és port. Főhősünk nem lepődött meg túlságosan, mivel számított rá, hogy a szőke nő nem fog igazat mondani.
– Tudtam! Tudtam! – mondogatta Niko mérgesen.
– Halkabban, Niko! Így meghallanak minket! – Nelson próbálta Nikót lecsillapítani.
– Ez a nő átvert engem. Gondolhattam volna. Itt nincs semmilyen pénz, amiről beszélt. Ez egyértelműen egy csapda!
Időközben a helikopter elérte a földet, ez alatt a pilóta leállította a helikoptert, és három férfi társaságában kiszállt a járműből. A négy fickó hasonlóan nézett ki. Ketten fekete öltönyben, piros nyakkendőben és fekete szemüvegben voltak, hajuk rövid volt és barna. A harmadik rosszfiú egy kövér alak volt, aki vélhetően azért nem hordott öltönyt, mivel nem is szerette azt. Egy fekete nadrágot, cipőt és egy elegáns inget viselt. A pilóta pedig egy nagyon vékony bajuszos hapsi volt.
– Hol vannak azok a bolondok? – kérdezte a kövér férfi.
– Gracie elvileg ideküldte őket, hogy itt végezzünk velük, távol a lakóházaktól – szólalt meg egy másik.
– Hol vagy, Bellic? Gyere ide, te átkozott! – mormogta a pilóta.
Hamarosan egy fekete PMP-600 állt be a helyszínre a négy maffiózó meglepetésére. Az autó nagyon szép volt, látszott rajta, hogy szinte vadonatúj volt. A kocsi fekete színe ragyogott a napban. A kocsi elején egy monogram volt felfestve: GA, azaz Giovanni Ancelotti. Ebből a bűnözők leszűrték, hogy a kocsi tulajdonosa nem lehetett más, mint a nagyfőnök, az idős Giovanni Ancelotti, az Ancelotti család százéves vezetője, aki 1978 óta birtokolta e rangot. Amint a kocsi megállt, a sofőr rögvest kiszállt a járműből, majd kinyitotta a jármű hátsó ajtaját. Ekkor kilépett maga az olaszok vezetője, Giovanni. Az öreg fickó korához képest mondhatni jól tartotta magát, mivel az arca nem volt olyan ráncos, mint azoknak az embereknek, akik egyáltalán megélték a századik életévüket. Ancelotti szemüveget, fekete öltönyt, nadrágot, illetve sötét nyakkendőt viselt. Viszont kora megkövetelte, hogy bottal járjon, mivel végtagjai közel sem voltak olyan jók, mint amire ő számított.
– Mr. Ancelotti! Micsoda megtiszteltetés, hogy itt látjuk önt – közölte az egyik öltönyös, odalépve az öreghez.
– Mellőzze az udvariaskodást! Azért jöttem, hogy megtudjam, miért nincs még Niko Bellic feje az asztalomon. – Az öregember kissé dühös volt.
– Hamarosan az asztalán lesz a feje, uram. Ígérem! – fogadkozott a férfi, aki egy kicsit feszültnek tűnt.
– Nem hiszek maguknak. Már néhányszor azt mondták nekem, hogy megölik a Bellic család reménységét. Azóta sem látok semmi eredményt. Azt ne mondják nekem, hogy ő valami halhatatlan félisten, és lehetetlen végezni vele. Végezzenek vele, haladéktalanul! – parancsolgatott az öreg Ancelotti, miközben a vele beszélgető maffiózó csak dadogott a félelemtől.
– De uram!
– Nincs semmi de, katona. Ha nem képes ellátni a feladatát, akkor halált érdemel.
– Értettem, uram! Gracie nemrég küldte ide őt. Hamarosan itt lehetnek, uram.
– A lányom, Gracie? – kérdezett vissza rögvest az öreg.
– Igen, uram. Gracie tájékoztatott minket, hogy ideküldte Bellicet, hogy egy kocsiból szerezzen meg egy táskányi pénzt. Pont arra várunk, hogy megérkezzen ide, és akkor végzünk vele, uram. Megígérem!
– Ajánlom is az ön érdekében, katona! Ha ezt elmeri szúrni, akkor vége az életének. – Giovanni rámutatott a fickóra botjával, majd hátat fordított neki, és beszállt a kocsijába sofőrjével együtt. Ezt követően elhajtottak a helyszínről.
– Rendben, emberek! Mindenki foglalja el a kijelölt helyét, és várjuk Bellicet – utasította a fekete öltönyös fickó az embereit.
– Hé, Tom! Készen állsz? – kérdezte Niko bajtársát.
– Igen, mint mindig.
– Akkor háromra. Egy-Kettő-Három. – Ekkor a két ifjonc erőteljes tüzelésbe kezdett. A meglepetés ereje megvolt, mivel egy maffiózót rögvest sikerült lelőniük.
– Ott! Ott! Ez Niko! Tűz! – hadarta az egyik olasz.
– Bizony ám! Itt Niko Bellic, az ifjabb!
– Meghalsz a barátoddal együtt, Bellic! Hahaha! – szólalt meg a kövér olasz bűnöző.
– Meglátjuk, te kis dagadék. Inkább egyél meg egy fél disznót, mivel látom, hogy éhes lehetsz. – Nelsonból csak áradt az erős gúny, miután egy hirtelen lövéssel el is találta az egyik maffiózót. A többi rosszfiú ezt látva fedezékbe húzódott. Niko ez idő alatt előrántott a zsebéből egy gránátot, amelyet az ellenség felé repített, megölve ezzel a megmaradt olaszokat.
– Niko! Azonnal fel kell szívódnunk, még mielőtt többen is idejönnének.
– Igazad van, Thomas. Jobb, ha szétválunk és később találkozunk majd – értett egyet Niko. – Kösz a segítséget, igazi barát vagy!
– Nincs mit, Niko! Te is megtetted volna értem. Most pedig tűnjünk el innen.
Az árulás után Niko és Nelson szétszéledtek. Niko később felhívta Gracie-t.
– Te aljas Ancelotti nőszemély! Elárultál engem! – zsörtölődött az ifjú Niko mérgelődve.
– Rossz a fülem? Te még mindig életben vagy? Úgy néz ki, hogy az embereim rossz munkát végeztek, de ezért még elszámolok velük.
– Nem kell, mivel megöltem őket. Az Ancelottik ideje már leáldozóban van. Itt az ideje, hogy feladjátok ezt a harcot, Gracie. Ha megadjátok magatokat, nem ölünk meg titeket, hanem egy csodaszép börtöncella fog várni téged és apádat Liberty City egyik "hoteljében".
– Ha ha! Csak szeretnéd, Niko, csak szeretnéd. A halálodnak fogom áldozni az életemet. Hamarosan találkozunk, Niko! Adios! – búcsúzott el Gracie egy igazi ellenség maró hangján.
– Már alig várom! – közölte Niko, kinyomva a telefont.
Niko az árulás után megszakította a kapcsolatát Gracie-vel. Ettől a ponttól kezdve Niko úgy érezte, hogy a háború tényleg elkerülhetetlen, így minden erejét és tudását családja védelmére szerette volna fordítani.
V. Fejezet: Találkozás és barátságkötés Little Jacobbal
Gracie Ancelotti árulása után főhősünk végleg megszakította a vele való kapcsolatot. Másnap Niko kikapcsolódásképpen a Triangle Klub felé vette az irányt. Nikóról érdemes volt tudni, hogy általában az esetek kilencven százalékában sosem egyedül "bulizott". Ennek érdekében felhívta unokatesóját, Romant és jó cimboráját, Thomast, akik azonnal igent mondtak az ötletre. A két fiatal srác nagyjából negyedórán belül a helyszínen is termet. A Triangle Klub egy sztriptíz klub volt, tele dögös, fiatal és idősebb lányokkal, hölgyekkel, akik a megfelelő pénzért bármire hajlandóak voltak. A klub tulajdonosait még Niko apja likvidálta az élők sorából több mint húsz évvel ezelőtt. A bár jelenlegi tulajdonosa Niko egyik jó barátja, Dwayne Forge volt. Időközben Niko helyet foglalt az egyik táncoló prostituált közelében lévő fotelban, majd elkezdett sört iszogatni, miközben a táncoló lányt nézte.
– Szevasz, Niko! – köszönt rá Roman, aki eléggé kicsípte magát, mivel fekete öltönyben volt, kék nyakkendővel és fekete cipőben.
– Hali, kuzin! Nyugodtan dobd le magad, és élvezd a műsort – szólt oda Niko lágy és kedves hangon, mire Roman leült mellé.
– Nagyon szépen köszönöm a meghívást, Niko. Úgyis itt volt már annak az ideje, hogy szórakozzunk egy kicsit, nemde?
– Igen, már itt volt az ideje – biccentett egyet. – Amúgy igazán nincs mit. Remélem, Nelson is megérkezik hamarosan.
– Hallod, kérdeznék valamit tőled. – Roman egy nagyot nyelt az izgalomtól.
– Éspedig mi lenne az? – Niko kortyolt egyet az italából.
– Mi volt az a tegnapi balhé az ancelottikkal? Nelsontól hallottam, hogy Gracie Ancelotti becsapott és elárult téged. Hogy volt ez az egész?
– Hosszú ez az egész történet, Roman. Most nincs kedvem beszélni róla. A lényeg annyi, hogy Gracie Ancelotti átvert engem, és majdnem sikerült meghalnom miatta, de szerencsére Nelson segítségével sikerült megmenekülnöm a haláltól. De ha lehet, többet már nem szeretnék foglalkozni ezzel a témával, ha nem baj.
– Persze, megértem, kuzin. Biztosan rossz érzés lehetett, hogy az az aljas nőszemély átvert téged. Sajnálom. – Roman a szomorúságtól egy kicsit lehajtotta a fejét.
– Én is, hidd el – sóhajtott egy nagyot Niko.
Nem sokkal ezután Nelson is megérkezett, aki Romannal ellentétben utcai viseletben volt. Egy kapucnis pulóverben, farmernadrágban és egy sportcipőben tündökölt. Amint Nelson meglátta barátait, hirtelen mosoly és boldogság öntötte el a két Bellicet.
– Szevasztok, Bellic-fiúk! – köszöntötte őket egy nagy nevetéssel Nelson.
– Üdv, Tomasz-faszi! Te is nyugodtan baszd le magad, pajtás.
– Én szerintem nem lebaszom, hanem megbaszatom magam, Niko haverom! – viccelődöt Nelson.
– Ez jó poén volt, Nelson admirális – szólalt meg ismét Roman.
Időközben a három fiatal srácnak a pincérnő kihozta az italát. Niko mindnyájuknak sört kért. Thomas rögtön elkezdte vedelni az italt, míg a Bellic-kuzinok apránként kezdték el iszogatni sörüket, miközben a táncoló prostikat nézték.
– Ez Niko! Ez testvérem, az igazi Amerika! – nevetett fel Roman jókedvében.
– Hát igen! Néha muszáj kiengedni a gőzt, Roman – bólintott egyet Niko. – Főleg a múltkori balhénk után. Igaz, Thomas?
– Úgy van, Niko. Múltkor eléggé odacsaptunk az olasz maffiának. Valószínűleg nem nagyon szerethetnek most minket.
– Haha! De nem ám – nevette el magát az ifjú Niko.
– Elnézést, hölgyem! – emelte fel a hangját Nelson. – Kérhetnék még egy sört?
– Azonnal, uram! – felelt a pultos hölgy a távolból.
– Thomas, azt a mohó fajtádat! Ennyire kapar a torkod, öregem? – kérdezte Niko gúnyosan.
– Ja, nagyon. Nem tehetek róla. Rám jött az ivászat. A tegnap az eléggé rég volt már. Huszonnégy óra az eléggé sok idő, nem gondolod, NB?
– Én a helyedben nem innék ennyit, TN. Nehogy előbb-utóbb kimossák a gyomrodat emiatt.
– Hé! – szólalt meg Roman. – Hallgass a fickóra, Tom! Nekem már kimosták, és egyáltalán nem volt kellemes érzés. Hidd el nekem!
– Kösz, srácok, hogy aggódtok értem, de higgyétek el, nem lesz semmi bajom.
Ahogy telt az idő, a fiatalok tovább beszélgettek, nevetgéltek, iszogattak és lesték a prostituáltakat. Két óra elteltével Nelson és Roman úgy berúgtak, hogy a fotelban aludtak el mindketten, míg Niko éber maradt, mivel barátaival ellentétben nem ivott annyit. Az ifjú felállt a székéből és a bárpult felé vette az irányt, hogy egy koktélt kérjen magának. A bárpultos érdekes módon nem egy nő, hanem egy férfi volt. Az ürge fekete bőrű, ötvenes lehetett, nagy szakállal rendelkezett, egy fekete ingben és kék farmernadrágban tündökölt. A fickó Nikónak háttal állt, mivelhogy az üvegpoharakat törölgette nedves törlőkendővel. A bárpult eléggé széles választékkal rendelkezett, tele volt mindenféle koktéllal, sörrel, szesszel, üdítővel és borral is.
– Elnézést! – szólalt fel az ifjú. – Kérhetnék egy koktélt?
– Egy pillanat, máris adom – felelt a fickó kissé mély hangon, majd neki is látott a koktél készítésének.
– Rendben, köszönöm. Addig is kérdezhetek valamit?
– Igen.
– Nem unod sokszor már ezt a szakmát?
– Ezt hogy érted? – A férfi látszólag meglepődött a kérdés hallatán.
– Úgy értem, hogy a sok idióta embert, akik nem úgy viselkednek, ahogy kellene. A sok hülye részeget és a balhét okozó ürgéket.
– Már hozzászoktam. Mellesleg erre a célra vannak a biztonsági őrök. Tessék, itt a koktélod! – Miután az utolsó szó is elhagyta a férfi száját, Niko elé tette a koktélt.
– Köszönöm. – Niko gyorsan le is húzta a koktélt.
– Miért kérdezted amúgy ezt?
– Hallottam, hogy az elmúlt néhány évben több balhé is volt a klubban. Gyilkosság, verekedés, randalírozás, és még sorolhatnám.
– Hát igen. Az emberek többsége nem változik meg. Csak néhányuk. Ezeken a dolgokon meg se lepődöm. Főleg itt Libertyben. Természetes dolog. Akkor csodálkoznék, ha itt minden rendben lenne – nevetett egyet az ürge.
– Hehe! Hát igen! Igazad van – helyeselt Niko egy széles mosollyal.
– Talán az egyik legdurvább, legvéresebb és legsokkolóbb gyilkosság több mint húsz éve történt.
– Mi történt? Elmeséled? – kérdezte Niko kíváncsian, miközben a koktélt iszogatta.
– Tömören. Annyi volt, hogy amikor kiengedtek a börtönből, a "fiamnak" és tanítványomnak is egyben, volt néhány üzletpartnere, akiket én nem igazán kedveltem. Az a hülye gyerek megismertettet az egyik bérencével, aki a későbbiekben sokat segített nekem.
– Valami bérgyilkos volt?
– Nem. Inkább egy olyan ember, aki a helyét keresi a világban, és a megélhetésért bármire képes volt. Látta rajtam, hogy nem voltam toppon, és elmeséltem neki, hogy néhány arc, akik a fiammal jóban voltak, ártani fognak az üzletemnek. Megkértem, hogy végezzen ezekkel a bolondokkal. – A férfi megtörölte izzadt homlokát.
– Értem. De pontosan miért akartad, hogy meghaljanak?
– Azért, mert amikor a börtönben voltam, ez a három idióta elvették tőlem a saját klubomat, amit már évek óta én vezettem. Ők hárman mellesleg testvérek voltak – állt meg a férfi egy szösszenetre, majd folytatta. – Hallottál már valaha a Spanyol urakról?
– Igen. Hallottam már róluk többször is. – Niko megrázta a fejét. – Ők azok a Puerto Ricó-iak, akik többek között Bohanban is tevékenykednek, igaz?
– Így van. Akkor hallottál róluk ezek szerint. Szóval a három fivér a Spanyol urak tagjai voltak. Jose, Jesus és Javier Trunchez.
– És hogy hívták a mentoráltadat?
– A neve Playboy X, eredeti nevén Trey Stewart – jelentette ki dühösen a fekete férfi.
– Ő hol van most? – érdeklődött Niko, miután megitta teljesen az italát.
– A föld alatt.
– Most viccelsz? – Niko elképedt a hallottaktól.
– Nem, halálosan komolyan beszélek. Annak ellenére, hogy olyan voltam neki, mint a saját apja, a köszönet helyett inkább titokban ki akarta oltani az életemet a bérencével az üzlet miatt.
– A bérencét lefizetted, hogy nyírja ki Playboyt?
– Nem igazán. Nem fizettem le, egyszerűen az ürge a pénz helyett az igazi ember életét választotta. Azóta jó barátom lett. Ez a szerb férfi meglátta bennem a jót, illetve ráébresztett arra, hogy nekem még élnem kell, mert nincs veszve minden. Ő volt az, aki talpra állított engem. – A férfi hangjából mély büszkeség hallatszott.
– Biztos jó ember lehet – felelte Niko kedvesen.
– Igen. Visszahúzott engem a szakadék széléről, mielőtt beleestem volna. Miután kijöttem a sittről, nem volt családom és barátaim sem, kivéve ő. Roppant hálás vagyok neki.
– Hogy hívták ezt a férfit? – érdeklődött Niko, miközben a háttérben lévő Roman és Nelson kezdtek magukhoz térni.
A sztriptízbárban ragyogóak voltak a különböző fények, melyek bevilágították szinte az egész termet. Időközben az ébredező Roman az illemhelyiség felé vette az irányt, Nelson pedig a táncoló prostikat nézte, akik az oszlopon lógtak éppenséggel. A bárban az egyik kopasz, izmos, középkorú ürge eléggé részeg volt, akire Niko is felfigyelt egy pillanatra. Az illető kék farmert, fekete cipőt és egy fehér trikót viselt. A bal és jobb kezén pedig tetoválások voltak láthatók. A férfi kiabált, illetve a falhoz vágott egy üres sörösüveget is.
– Ő egy szerb vagy balkáni fickó volt – súgta oda a fekete ipse, majd témát váltott. – Nézd azt a részeg disznót. Mondtam neked, hogy mindenhol ilyen lecsúszott alakok vannak. Hívom a biztonságiakat!
– Én is észrevettem már. Eléggé őrjöngős kedvében van – köpte oda Niko lenézően.
Ezután Thomas a tettek mezejére lépett, és megpróbálta lecsillapítani a kopasz ürgét.
– Hé, ember! Abbahagyhatnád a kiabálást, te marha! Senki nem kíváncsi erre a bolond, kopasz, vén faszra! – szólt oda Nelson a kopasz fickónak.
– Ebbe ne szólj bele, te taknyos, kis büdös kölyök! – kiabált vissza agresszívan a kopasz ürge. Ezt követően a kopasz férfi olyan ideges lett, hogy rátámadt Nelsonra, és az asztallal együtt letarolta őt a földre.
– Basszus! Megyek, szétválasztom őket! – Niko azzal pedig barátja megmentésére sietett.
Az ifjú felállt a székéből, és a verekedők felé vette az irányt szaporán. Nelson eközben egy hatalmas öklössel ajándékozta meg támadóját, akit viszont egyáltalán nem viselt meg az ütés, pedig Thomas mindig is jó volt a közelharcban. A részeg ipse ezután egy hatalmas öklössel viszonozta Nelson öklösét, aki néhány másodpercig kábultan feküdt az asztal maradványain.
– Szállj le róla, barom! – üvöltötte Niko, miután leszedte a részeg fószert a kábult Nelsonról.
Niko két hatalmas öklössel ruházta meg az illetőt. A kopasz férfi kifeküdt pár pillanat erejéig az ütéstől, de hamarosan ismét lábra állt, és Nikót készült megtámadni, de Nelson szerencsére egy hatalmas rúgással a falnak lökte.
Időközben a biztonságiak is megérkeztek, akik hamar kitoloncolták a klubból a részeg fickót Nelsonnal és Nikóval együtt. Később Roman is kijött a klubból, mert bent nem látta a társait.
– Balhéztatok, Niko? Mi történt? – kérdezte Roman döbbenetes arckifejezéssel.
– Én nem. Thomas próbált lenyugtatni egy bepiált ürgét, akinek nem tetszett ez, végül bunyó lett a vége – mesélte Niko nagy sóhajtozások közepette. – Egyébként jól vagy, Thomas?
– Persze. Nincs semmi bajom. Kész csoda, hogy túléltük ezt az egészet. Igazi szteroid volt az a bolond fickó.
– Hát igen, tiszta bolond volt! – vetette oda Niko megvetően.
– Megálljatok, ti kis taknyos kölykök! Megbánjátok ti még ezt! Garantálom! – motyogta bosszúsan a felbőszült izompacsirta, mielőtt Niko el nem zavarta volna őt.
– Jobb lenne, ha hazamennél aludni, ember. Nem itt kéne csinálni a bajt! Takarodj innen, megértetted?!
– Pusztuljatok meg mindannyian! – Azzal a férfi távozott is.
A férfi távozásával Niko mobilja megcsörrent. A nagybátyja, Packie kereste. Niko gondolkodás nélkül felvette a telefont, mert biztos volt benne, hogy a bácsikája fontos ügy miatt hívta fel őt.
– Niko, itt Packie. Beszélnünk kell! – Packie hangja komolysággal keveredett, így Niko érezte, hogy fontos dologról van szó.
– Helló, bácsikám! Mit szeretnél?
– A faterod azt mondta, hogy az egyik ismerősét ancelottik próbálják megölni, amiért nem fizette az adósságát időben. Ha megmentjük, akkor nyerhetünk vele egy értékes szövetségest. Mellesleg az öreg jó viszonyban áll apáddal évek óta, és szükségünk lenne a segítségére.
– Rendben van. – Niko vett egy nagy levegőt. – Merre találom meg őt?
– A jamaicai jelenleg a Mr. Fuk's Rice Box étteremben ebédel Alderney Cityben, Alderneyben.
– Rendben, odamegyek.
– Siess, Niko! Lassan valószínűleg az ancelottik ott lesznek a helyszínen. – Packie bontotta a vonalat.
Miután Niko értesült az ancelottik tervéről, rögvest felszállt egy motorra és útnak eredt, hátrahagyva barátait.
– Hé, Niko! Hova mész? – kiáltott Nelson Niko után.
– A Mr. Fukba, mert van ott egy kis dolgom. Oldjátok meg egyedül a hazautat, bocsi! Sziasztok! – kiáltott vissza Bellic, miközben társai nagyon idegesek lettek.
Négy-öt perc elteltével főhősünk elérte a kínai éttermet. A hely nagyon pompásan nézett ki, színes, tele volt élettel. Belső teréről szintén ugyanezt el lehetett mondani. Az asztalok és a székek nagyon díszesek voltak. Főhősünk az étterem előtt parkolt le, és a bejárat felé vette az irányt, mikor is két illető jött ki az épületből, elhaladva Bellic mellett. Niko pont bemenni készült az étterembe, mikor is ismeretlen hangokra lett figyelmes.
– Hé, Jacob Hughes! Vagy szólíthatom Little Jacobnak? – szólalt meg egy ismeretlen középkorú férfi, aki pont szembe jött a két férfival.
– Maga kicsoda? – érdeklődött a jamaicai gengszter.
– Edmondo Bianchi vagyok. Mr. Ancelotti egyik hűséges embere és behajtója. Az öreg vissza szeretné kapni azt a pénzt, amit ön kölcsön vett az Ancelotti családtól! Most azonnal! – mondta rezzenéstelen arckifejezéssel a kopasz, fekete ruhás, negyvenes illető.
– A drogkereskedelem sokba fáj, Mr. Bianchi. Sajnos elköltöttem már a pénzt.
– Ez szomorú. Remélem, tudja, mi fog következni... – sziszegte fenyegetően, miközben Jacob már teljesen kétségbe volt esve.
– Hé, fiúk. Meg fogjátok kapni, amit ígértem. Hát átvertem én valaha is az Ancelotti családot?
– Igen – felelt Edmondo kissé idegesen.
– Kétszer is – szólt közbe Bianchi egyik embere.
A jamaicai ezután elkezdte számolgatni a bal kezén, hogy tényleg kétszer verte-e át az Ancelotti családot, de nem jutott dűlőre azzal, hogy melyik volt a második átverése. A mellette lévő társa persze egyből rábólintott a kettőre.
Little Jacob egy ötven év körüli, szemüveges, zöldes pulóvert, kék farmernadrágot, sárga cipőt viselő férfi, aki drog- és fegyverkereskedelemmel foglalkozott, és a Yardiek egyik legmagasabb rangú tagja. Továbbá a Bellic-unokatestvérek egyik legjobb barátja volt 2008-ban. Társa egy kissé fekete bőrű, de nála pár évvel fiatalabb ürge, aki fekete cipőben, fekete nadrágban, fehér ingben és egy fekete öltönyszerűségben pompázott.
– Megölni őket! Ha pénzt nem is, de két hullát oda tudok adni az öregnek – adta ki az utasítást Bianchi az embereinek, Niko azonban még időben közbelépett.
– Hé, Ancelotti-bérenc! – kiáltott fel Niko, előkapva zsebéből pisztolyát. – Én inkább téged küldelek vissza Giovanninak. – Niko első golyója célt tévesztett, bár a második már sikert aratott, ugyanis megölte Edmondo egyik bérencét. A fickó a holtaknál is holtabban eset vissza a földre.
– Logan, gyere fedezékbe! – szólt oda társának Jacob.
– Nem kéne elhúznunk innen a csíkot, Jacob? – kérdezte hangosan Logan a társától, miután bebújt az egyik kuka mögé.
– Nem, Logan. Végeznünk kell mindegyikkel, különben erősítést hívhatnak – jelentette ki a jamaicai határozottan.
Ezután Jacob és Logan elővették pisztolyaikat és együtt behúzódtak az étterembe, hogy fedezéket találjanak a támadóik elől. Niko így hát követte őket, miközben az olaszok egy kis főből álló csoportja szintén behatolt a Mr. Fukba, akik készek voltak végezni a trióval. Logan és Niko fejenként megöltek egy-egy támadót, míg Jacob próbálta magához csalni őket, ezzel is segítve a társait. Az étteremben lévő vendégek eközben pánikba estek. A jókedvűen lakmározókat váratlanul érte a hirtelen tűzharc. Ijedtükben rohanásnak eredtek a kijárat irányába. Többen annyira sietek ki az étteremből, hogy megbotlottak.
Jacob gyorsan felszaladt a lépcsőn az emeletre, miközben az egyik maffiózó gépfegyverrel kezdte lőni a lépcsőt. A fegyverkereskedőnek mázlija volt, ugyanis nem sikerült a maffiózónak lelőnie őt. Ezt követően Logan is mozgásba lendült. Guggolva az asztalok között mozgott, hogy nehéz célpont legyen. Két férfi Jacob után eredt az emeletre, Niko kihasználta ezt, és egy hirtelen támadással sikerült végeznie az egyikkel, miközben mentek fel a lépcsőn. A másik egy hatalmas sortüzet nyitott rá, emiatt Niko a falhoz tapadt szélsebesen, nehogy eltalálja a lövedék. Logan ezt a helyzetet kihasználva lelőtte az éppen ellenkező irányba lövő maffiózót. Már csak maga Edmondo maradt életben az Ancelotti csapat tagjai közül.
– Jacob! Halott ember vagy! Halott vagy, hallod?! – üvöltözött Bianchi mérgében.
– Meglátjuk, ki lesz itt a halott, "barátom" – kacsintott egyet Jacob, ezzel is felbőszítve Bianchit.
Nikónak ezután sikerült odaosonnia csendben Edmondo háta mögé, és megadásra kényszerítette ellenfelét, bár az olasz férfi nem igazán akart élni ezzel a lehetőséggel.
– Vége van, Edmondo! Kezed fel, fegyvert le! Most! Nem fogom még egyszer elmondani.
– Azt hiszed, megadom magam egy ilyen magadfajta kis kölyöknek? Te bolond vagy! – Edmondo végül nem adta meg magát, helyette inkább megfordulni kényszerült fegyverével, hogy lelőhesse Nikót, Niko azonban gyorsabb volt és fejbe lőtte az Ancelotti-tagot. Edmondo Bianchi elejtette fegyverét, és egy asztalra esett holtában.
– Jól vagytok? – kérdezte Niko, miután elmúlt a veszély.
– Igen! – felelt a drogkereskedő, miközben leballagott a lépcsőn. – Köszönöm a segítséget. Nagyon hálás vagyok neked!
– Igazán nincs mit, Jacob! – Niko kezet fogott új barátjával.
– A maffia sosem fog elpusztulni! – bökte oda Logan elundorodva, Niko pedig tökéletesen egyetértett vele.
– Pedig nem mi lennénk az egyetlenek, akik örülnének a Bizottság pusztulásának!
– Hát igen! – bólintott egyet Jacob, majd Nikóhoz fordult. – Ki vagy te egyébként?
– A nevem Niko. Niko Bellic, az ifjabb.
– Te? Te volnál a barátomnak, Nikónak a fia? – Lélegzete egy pillanat erejéig megállt. – Ezt a váratlan meglepetést. Örülök, hogy megismerhetlek. Még sohasem volt alkalmam megismerni személyesen a Bellic család újabb sarját.
– Hát, most már ismersz, Jacob – mondta Niko egy angyali mosolyt váltva.
– Honnan tudtad amúgy, hogy itt vagyunk?
– Apám mondta, hogy itt talállak meg téged. Az ancelottiktól pénzt vettél kölcsön a drog- és fegyverügyleteidhez, bár sohasem sikerült visszafizetned.
– Hát igen. Régebben többször jártunk ide apáddal. Jókat kajáltunk meg iszogattunk, tudod. Az ancelottikat többször is átvertem már. Majmok mindannyian! – Jacob örömében elröhögte magát.
– Szükségünk van rád, Jacob az Ancelotti család elleni háborúhoz. Mivel te közel álltál az apámhoz, gondolta, hogy segíteni fogsz nekünk, hogy legyőzhessük a maffiát.
– Apáddal mostanság nem nagyon találkoztunk. Ennek ellenére segíteni fogok neki! Amikor én bajban voltam, apád mindig önkéntesen ajánlotta fel a segítségét, bármilyen helyzetről is volt szó. Igazi barátnak tartom! Amiben tudok, segíteni fogok! Ez a legkevesebb.
– Rendben, köszönöm – hálálkodott Bellic megkönnyebbülve.
– Hé, raszta! Ideje lenne felszívódnunk, mert a rendőrök perceken belül itt lehetnek a helyszínen! – szólt közbe Neeson a csevejbe.
– Igazad van! – bólintott egyet az ötletre. – Niko-fiam, most mennünk kell, de előtte szeretnék adni neked valamit. Kövess!
– Oké, követlek.
A trió gyors léptekkel kiment az étteremből Jacob kocsijához, ahol a díler a csomagtartójából átadott egy AK-47-es gépfegyvert Nikónak.
– Tessék, ez már a tiéd. Használd egészséggel!
– Azt a mindenit! Ez egy Ak-47-es gépkarabély? – Niko nem tért magához. Alig hitte el, hogy az ürge a semmiből odaadott neki egy gépfegyvert.
– Bizony, ez az, és most már a tiéd!
– Köszönöm szépen! Nagyon köszönöm, de tényleg!
– Szívesen. Mától ez a tiéd, Niko! Nem árt, ha ilyen is van nálad. Libertyben még kelleni fog! – nevetett egyet a díler.
– Most mennünk kell! Hamarosan találkozunk, Niko! Helló!
– Rendben, sziasztok! – búcsúzott el Niko, miközben nézte, ahogyan új barátai egyre jobban eltávolodnak tőle.
VI. Fejezet: Baj a láthatáron!
Miután Niko megmentette és meggyőzte Little Jacobot, Packie hívására azonnal visszasietett a McReary rezidenciába, ahol a McReary bűnügyi család vezetősége gyűlést készült tartani. A jelenlévők között ott volt Gerry a vezető, aki éppen új hírekkel látta el a többi tagot. Továbbá ott volt Niko másik nagybátyja Packie mint másod-parancsnok, illetve Gordon Sargent a McReary család közeli barátja, illetve a parancsnokság másik két tekintélyes tagja Hope Statura és Dodonna is.
Dodonnáról annyit érdemes volt tudni, hogy egy ötvennyolc éves férfi, legendás katonai vezető és parancsnok volt a harmadik világháború ideje alatt. A hozzá beosztott katonák nagyon tisztelték őt bátorságáért és elszántságért. Dodonna barátságos és kedves természete ellenére viszont igazi ellenfélnek bizonyult a csatamezőkön. Rengeteg csatában harcolt. Fekete haja volt és kis híján két méter magas volt néhány centiméter híján. A tábornok egy ritka barnás szövetkabátot viselt. "Kollégája" Statura fiatalkorában már a hidegháborúban is harcolt, később pedig admirálisként szolgált a Harmadik világháború alatt, ahol több tengeralattjáró ütközetet, szárazföldi és légi csatát is irányított. Statura egy középkorú, őszülő férfi volt, aki egy barna, egykori admirális-egyenruhát és egy barna bakancsot viselt a megbeszélésen. Mindketten jó viszonyt ápoltak Gerryvel, akivel még fiatalkorukban találkoztak, majd barátokká váltak. Feltehetőn miután az Ancelottik és a McRearyvek között kirobbant a háború, Gerry megkérte Staturát és Dodonnát, hogy segítsenek neki legyőzni a Cosa Nostrát.
- Oh! Helló Niko! Már vártunk téged. - szólalt meg mosolyogva Dodonnna.
- Üdvözlöm Dodonna parancsnok. - köszönt vissza Niko, aki beljebb lépett a házba, levette a kabátját, majd kezet fogott az egykori parancsnokkal. Azt hittem, hogy már a fogasra akasztotta az egyenruhát.
- Én is azt hittem. De tévedtem. Gerald a segítségemet kérte, és nem tudtam neki nemet mondani.
- Jó, hogy végre itt vagy Niko! - szólalt oda Gerry az unokaöccséhez. Most, hogy már Niko is itt van el kell nektek mondanom valamit. A híresztelések sajnos úgy néz ki, hogy igazak. Nemrég jutott tudomásunkra, hogy az Öreg Ancelotti szövetségre lépett az oroszokkal. Ez eléggé nagy baj a számunkra. Az oroszok az egyik legveszélyesebb és legerősebb csőcselék egész Amerikában. - állt meg egy pillanatra, majd folytatta. Statura eddig mit tudtál meg a vezetőjükről?
- A neve Kenny Petrovic, egy rendkívül nagy hatalmú és veszélyes gengszter, akit Amerikában a legnagyobb orosz gengszterként tartanak számon. Apja egy második világháborús veterán volt, aki Sztálingrádnál harcolt. A fiát Lennyt sok-sok éve megölték itt Libertyben. Azóta bosszúra szomjazik és mindenkit eltesz láb alól, aki megakadályozza őt egyben. Ha jól tudom a te sógorod, Niko Bellic végzett vele. - közölte az információkat Statura a többiekkel.
- Igen. Sajnos így van. - tette hozzá Gerry.
- Ez bajt jelent. Régebbiben jóban voltam Kennyvel és eléggé veszélyes alak volt már évekkel ezelőtt is. - közölte Gordon.
- És most mit tudsz róla? - kérdezte az ifjú Niko, miközben közelebb lépett Gordonhoz.
- Semmit. Már évek óta nem tartom vele a kapcsolatot. A fia halála megrázta, majd ezek-után paranoiás is lett, és senkiben sem bízik. Vérre szomjazik. Petrovicnak kapcsolatai vannak egész Amerikában és Oroszországban is. Rengeteg embere van. A miénkhez képest mi eltörpülünk az ő bandája felett.
- Igen. Ez így van. Annak ellenére, hogy évekkel ezelőtt mennyi orosz halt meg Libertyben. Az ő bűnszervezete még mindig elég erős. A fegyverarzenálról nem is beszélve. - helyeselt Statura. Bármilyen fegyvert betudnak csempézni az országba Kenny kapcsolatai révén.
- Akkor mihamarabb meg kell találnunk őt és végezni vele, mielőtt ő tenné meg. - tanácsolta Niko a többieknek.
- Ez sajnos nem olyan egyszerű. Kennyt nem lehet ilyen egyszerűen megtalálni. Ő olyan mint a köd. Csak akkor bukkan fel, ha ő is akarja. - vágta rá Gordon.
- Véleményem szerint hamarosan előbb-utóbb fel fog bukkanni valahol Libertyben. - bölcselkedett Statura őszbajszát megvakarva.
- Mindenesetre mostantól kezdve mindenki jobban nézzen maga körül. Sose lehet tudni, hogy a baj hol üti fel a fejét! - közölte Packie.
VII. Fejezet: Fogságban, Kenny Petrovic karmaiban és a felmentő sereg
Nikót egy ismeretlen férfi elhívta egy Broker-i sikátorba, ahol azonban senkit sem látott, de ekkor egy ismeretlen férfi hátulról leütötte és fogságba ejtette őt, a fiút egy Broker-i elhagyatott raktárba hozta.
Kiderült, hogy a Petrovic Family (Liberty City utolsó orosz bandája) volt a tettes. Ekkor megjelent Kenny Petrovic, a bandafőnök, aki elkezdte vallatni és információkat akar Nikótól.
- Ki vagy te? - kérdezte ijedve Niko.
- Én vagyok Kenny Petrovic, az Orosz Maffia vezetője. - jelentette ki Kenny.
- Miért ütöttél és raboltál el? - kérdezte Niko.
- Mert az apád megölte a fiamat nagyon régen és most én is ezt fogom tenni. - válaszolt Kenny.
Kenny ekkor egy késszúrást ejtett Nikón, ami megsebesítette őt, de ekkor hirtelen a raktárba egy kocsi száguldott be, benne Packievel, Nikó apjával és Little Jacobbal. Ekkor egy tűzharc alakult az oroszok és a család között, eközben Niko apja kiszabadította a sérült fiát, majd Niko Bellic a menekülő Kenny után rohant, de Kenny útközben lelövi őt, de nem halt meg. Niko a sérült apját látva, Kenny után ment és követte őt egészen a tetőig, ahol az orosz maffiózó elkezdte sértegetni Nikót.
- Te Bellicek aljasak vagytok és szemetek!! - mondta Kenny a Bellic családnak.
- Te meg egy gyáva féreg és patkány vagy Kenny! - mondta a 2 Bellic.
- Remélem az apáddal együtt az ancelottik kinyírnak titeket!! - mondta Kenny idegesen.
Ezek voltak Petrovics utolsó szavai, ugyanis Niko minden nehézség nélkül fejbe lőtte őt és nézte, ahogy a teste lezuhant a tetőről. Niko gyorsan a sérült apjához rohant és Packie-val és Jacob-bal elvitték őt a legközelebbi kórházba, majd 1 hét múlva kiengedték Niko apját a kórházból és a fia nagyon boldog volt, hogy az apja él és virult.
VIII. Fejezet: Szüleinek elrablása, a végső leszámolás az ancelottikkal
Niko miután megölte Kennyt, meglátogatta a másod-unokatestvérét és Malloriet az otthonukban.
- Helló Roman! Helló Malorie! - köszöntötte Niko a rokonait.
- Helló Niko! Mi újság? - kérdezte Roman és Mallorie.
- Néhány nappal ezelőtt Petrovics emberei elraboltak és kínoztak, ráadásul az apámat is megsebesítették! - mondta Niko.
- Oh, ezt sajnálattal halom. - mondta Roman és Mallorie
- Niko jól van? - kérdezte kicsit megrémülve Roman és Mallorie.
- Igen, néhány nappal ezelőtt kiengedték a kórházból. - mondta Niko.
Niko miután beszélt velük, egy hívást kapott Gracie Ancelotti-tól, hogy a szüleit fogságba ejtették az ancelottik és 100 000 000$ váltságdíjat követel, különben megölik őket.
- Ki az? - kérdezte Niko.
- Gracie vagyok. - manifesztálta Garcie.
- Még van képed felhívni az árulásaid után? - mondta Niko idegesen.
- Pofa be, hozzál 100 000 000$-t, különben a szüleid meghalnak!! - nyilvánította ki Gracie idegesen.
- Tessék? Mit csináltál, ha bántani mered őket esküszöm az ura, hogy az apáddal együtt kibelezlek!!!! - Niko idegesen fenyegeti Graciet.
- Ha ha ha, majd meglátjuk! A pénzt az ancelotti raktárba hozzad! Na viszlát! - mondta Gracie gonosz és aljas módon Nikónak.
Niko miután beszélt vele elment, hogy tájékoztassa a helyzetről a családot. Összegyűltek a McReary házban, hogy megvitassák, hogy hogyan tovább. Úgy döntöttek, hogy egy mentőcsapatot szerveznek Niko és Kate megmentésére. Úgy döntöttek, hogy Niko hamis pénzzel elment a találkára, míg a család biztonságba helyezteMaureent, Malloriet, úgy, hogy Packie kinevezz néhány McReary bűnözőt, hogy védelmezze őket. Ekkor Packie, Gerry, Francis, Roman, valamint Little Jacob elment megvédeni Nikót, aki a váltságdíjjal együtt megérkezett a helyre, ahol Gracie valamint az apja, Giovanni Ancelotti illetve a foglyul ejtett szülei voltak. A nagyon öreg, 100 éves Don megszólalt.
- Lám, lám, az ifjabb niko eljött megmenti apját és anyját! - mondta Giovanni.
- Itt a pénz ancelotti, enged el a szüleimet!! - manifesztálta az ifjú a Donnak.
- Először ad ide a pénzt! - közölte az öreg Don.
Ancelotti ekkor az embereit utasította, hogy öljék meg Nikót, de ekkor megjelent Packie majd, Gerry, Francis és Roman, majd Jacob és tűzharc alakult ki. Packie megszólalt.
- Most végetek ti aljas, utolsó ancelotti férgek!! - hangoztatta Patrick idegesen.
- Végre eljött az a nap, hogy a McReary famíliát kiirtsam egyszer és mindenkorra, mondta az öreg Giovanni. - szövegelt boldogan az öreg Giovanni.
A tűzharc közben Niko kiszabadította a szüleit és Niko apja is elkezdett harcolni, míg Gerry a húgát biztonságos helyre vitte és megkérte Jacobot, hogy vigyázzon rá. Francis eközben több ancelottit lelőt és felhívta az LCPD-t (többek között a barátját Edward Johnsont és annak társát Brian Hamiltont is, hogy küldjenek erősítést, végül több tucatnyi ancelottival végeztek, de meghalt 5 LCPD rendőr is (többek között Brian is).
Gracie menekülni próbált, de Niko megölte őt, valamint az apja is szökésre vetemedett, akit könnyen elkaptak és a csatát végül a család nyerte meg, majd Giovannit az egész család előtt kivégezték, mégpedig úgy, hogy mindenki 1 lövést leadott a Don-ra, aki már az első lövéstől meghalt, de még a a halála után 7 lövést leadnak a halottra, majd a testét a tengerbe lökték.
A történet végén a család boldogan és ünnepélyesen haza ment a McReary házba, ahol elkezdték az ünneplést, emellett Nikót, a főhőst, Packie és Gerry kinevezte főnökhelyettesként a McReary bűnügyi családnál. Később a hírekben mondták, hogy az Ancelotti bűnügyi család megszűnt, minden tagja meghalt, beleértve a Don és annak lánya, a területüket pedig a McReary család elfoglalta.
Ez volt Ifjabbik Niko Bellic története.
Bónusz Fejezet (IX. Fejezet)
A sikeres harcot követően Niko elment meglátogatni a nagybátyját, Packiet, aki időközben visszautazott Los Santosba, Niko úgy döntött hogy itt maradt 1 hétig. Niko megérkezett a város repterére.
- Helló Nikó! - Packie köszöntötte Nikót.
- Helló Packie! - Niko üdvözölte bácsikáját.
- Örülök, hogy látlak. - hangoztatta a nagybácsi boldogan.
- Ez az érzés kölcsönös - közölte az ifjú.
- Meddig maradsz a városban? - faggatózott Patrick.
- 1 hétig. - válaszolta Nikót
- Értem. - hangoztatta Patrick.
Packie bemutatta Nikónak a várost, majd bemutatta neki az otthonát. Később Niko a városban megismerkedett John Walkessel, aki Trevor Phillips féltestvére volt.
- Helló! Én Niko Bellic vagyok. - mondta az ifjú.
- Üdv, én John Wales vagyok. - felelte John. Mit csinálsz itt Los Santosban? - kérdezte Wales.
- A nagybátyján miatt jöttem ide, illetve rablásokat szoktam itt csinálni. - mondta a fiú.
- Én szoktam rabolni. - felelte John.
- Nem rabolunk ki egy üzletet? - faggatózott az ifjú.
- Igen. - válaszolta Niko.
Több rablást is végrehajtottak, majd az egyik rablás közben megszólalt Wales:
- Bárcsak itt lenne a jó barátom Henry is, ó azok a régi szép idők! - mondta boldogan Wales.
- Ki az a Henry? - faggatózott az ifjú.
- Régebben az egyik jó barátom volt. - felelte John.
Miután a rablást végrehajtották, John és Niko között a kapcsolat hirtelen megszakadt.
Később Niko megismerkdett egy nővel, akit Claire Littletonnak hívnak, akivel Niko egy szerelmi kapcsolatot alakít ki, ugyanis Niko és Claire rögtön egymásba szerettek.
- Helló Nikó vagyok. - hangoztatta Nikó.
- Szia, én Claire vagyok. - mondta Claire.
- Elhívatnálak egy kávéra? - kérdezte Niko.
- Igen, köszi a meghívást. - válaszolt Claire.
- Niko, nagyon köszönöm ezt a csodálatos estét. Azt hiszem, hogy szeretlek. - mondta Claire boldogan és maghadodva.
- Én is szeretlek, ez volt életem legcsodálatosabb napja. - mondta Niko.
Niko és Claire a kávé után elmentek étterembe is, ahol sok bort ittak, majd később lefeküdtek egymással és innen kezdődött el Claire és Niko szerelmi kapcsolata. Később Claire bemutatta Nikót a szüleinek, Sarah Littletonnak és James Littletonnak, akikkel Niko eléggé jó kapcsolatot alakít ki.
- Ki ez a fiatalember Claire? - kérdezték a szülők.
- Ő Niko a szerelmem. - felelte Claire.
- Üdvözletem Mr. és Mrs. Littleton, mondta Niko. - köszöntötte Niko Claire szüleit.
- Üdvözöllek a családunkban! - mondták Claire szülei.
Miután Niko megismerkedett a jövőbeli anyósával és apósával, Claire bemutatta őt a bátyjának is, Charlie Littletonnak.
- Helló Claire, ő kicsoda? - faggatózott Charlie.
- Ő Niko a barátom és szerelmem is egyben. - mondta a leányzó.
- Üdvözöllek. Niko Bellic vagyok. - nyilatkozott az ifjú.
- Helló én Charlie vagyok. - jelentette ki Charlie.
Miután Niko megismerkedett Claire családjával, úgy döntött hogy visszatért Liberty Citybe, ahol bejelentette a családjának, hogy szerelmes lett, aminek a család nagyon örült.
Apróságok
- A regény készítője "kijelentette", hogy Liam Neeson, Julianne Moore, Logan Lerman, Bruce Willis, Tom Selleck, Gerald Butler, Jack Reynor, Jennifer Aniston, Ben Stiller, Famke Janssen, Chloë Grace Moretz, Josh Hutcherson és Snoop Dogg biztos szerepelni fog a trilógia mindhárom epizódjában.